Eltelt egy hónap Tiana szülinapja óta. Kicsit olyan lesz ez a blog, mintha mostanában kamaszokkal tölteném az időmet, főleg, hogy Áron szülinapja is közeleg, ami egy újabb bejegyzést jelent majd. 🙂
Ez most azonban nem az én családomról szól. Hanem erről a szépséges 16 évesről. Igyekszem nem túl érzelgősen írni, főként, hogy mi nem ismerjük olyan jól egymást. Bár évek óta ismerem, de ilyen közel nem léptem hozzá még. Nem mesélem el a hosszú útját ami ehhez az együttöltött órához vezetett, mert egy ezer éves esküvőnél kellene kezdenem, ahol megismertem Zsófi anyukáját Szilvit. Akinek ez még kaotikus információ, azoknak itt van valami ami rendbe rakja ezt: ez a különleges leányzó Gyenes Szilvia középső leánya.
A fotózás előtt ugye mindig készülök, agyalok, milyen hangulatban fotózunk majd. Október 21. már sokesélyes, ahogy elmondták a lányok, többnyire rossz idővel jön. Gyakran van hideg, eső ezen a szülinapon. Idén az ősz a legszebb fényeivel kitartott erre a késő délutáni órára. Pont olyan volt Zsófit fotózni, mint a mai időjárás. Lágy fényekkel, változatos felhőkkel, napsütéssel. A levegő olyan, amilyennek én a telet szeretném. A szél éppen csak megmutatta magát. Ilyen ez a leányzó. Amikor rád mosolyog pont olyan érzés, mint amilyen az volt, mint amikor az arcodat a mai nap fényébe fordítottad.
Amikor elkezdtünk erről a fotózásról beszélgetni, azt hittem, kellékekkel lesz teli. Nem nagyon, de azért csak. Ehhez képest hoztak egy sálat és egy kabátot. 😉 Ha valaki annyi kellék között tölti a szezont, mint Szilvi, ha valaki annyit lát ebből mint Szilvi leányai, nos akkor ezt teljesen logikus, hogy nem hoztak végül semmit.
Kamaszokat fotózni más. A senki földjén vannak ők. A lelkük még a gyermekeknél, a kérdéseik már a felnőttek világából. 1-2 év alatt egy új testben találják magukat. Ami 30 évesen hatalmas élmény, ebben az átmeneti világban nagyon nehéz megszokni, hovatovább megszeretni.
A nők énképük megítélésében a valóság mindig elenyésző szerepet játszik. Teljesen mindegy milyen szép vagy, az szinte bizonyos, hogy nem látod, mennyire az vagy. Ez pedig már kamaszkorban kezdődik. Ilyenkorra a média, a facebook egyoldalú világa már teljesen elbizonytalanítja a lányokat.
Nem tudom, hogy Zsófi hogyan látja magát a képeken, ad-e bármit neki azon kívül, hogy a 16. születésnapja örök emlék marad mostantól. Nem tudom, hogy mit is jelent most neki látni magát a képeimen. Azt biztosan tudom, hogy amikor majd mondjuk 32 lesz, szeretni fogja ezt az emléket. Mert felnőtt szemmel ezeken a képeken egy tiszta mosolyú, tekintetű, nagyon kedves és nagyon szép lány rajzolódik ki…
Zsófi, no most már tényleg adtam valamit a szülinapodra. Remélem sikerült azt a sok mosolyt viszonoznom kicsit. Nagyon boldog 16-ikat.
Leave a reply