Tudom, giccsessnek tűnhet a cím.
Ez azonban nem túlzás, azon a délutánon minden vibrált. A beton a melegtől, Annamari és Imi egymástól, én pedig a belőlük áradó energiáktól.
Ez a páros már sok mindent megélt. Nem együtt. Hosszabb útjuk volt, mire egymásra találtak. Az aki nagyobb mélységeket és az előttük levő magasságokat megéli tudatosabb, gazdagabb lesz. Azt, pedig, ha a tiszta szerelmet újra átélheti nagyon értékeli. Ami köztük van, azt hívom én a nagybetűs szerelemnek. Az egymás iránti vonzásuk szinte tapintható volt.
Ha egyszer eljutok a weblap frissítésig, akkor ők kerülnek majd fel, mint csak úgy, a szerelem kedvéért fotózott anyag. Nem látom tisztán a képeket. Nem tudom megmondani, hogy tényleg nagyon jó sorozat-e, vagy azért érzem annak, mert ott voltam velük, bevontak abba az érzelembe, amelytől ők annyira boldogok. Ahányszor végignézem a képeiket mindig érzem azt, ami ott volt, ezért nem látom objektív szemmel a képeket. De már kezdem lassan feladni. Ilyen vagyok. Hagyom magam vonzódni, érezni.
Az is erősíti ezt vakságot, amivel a képeiket kezelem, hogy ők azért is jöttek el erre a sorozatra, mert szeretik a képeimet. Nem volt szó esküvőről, eljegyzésről. Csak a szerelem és a fotók voltak az apropó.
A történet azonban folytatódik a slideshow után is. Legutóbb Annamarival azért találkoztunk, hogy időpontot egyeztessünk az esküvőjükre. Két dologhoz ragaszkodott, a májushoz és hozzám. Így az ő esküvőjük egy pénteken lesz. Szerintem aki megnézi a slideshowt elhiszi nekem, hogy nagyon várom már…
Leave a reply