Délután négykor a fényekre várva megálltunk egy pillanatra a vőlegénnyel. Mit is akarunk tulajdonképpen 4 hónappal az esküvő után? Van ennek bármi értelme?
A ttd-nek az igazán nincs számomra értelme. Nem szeretem széttépni a ruhát, összefestékezni (na jó egy kis tüzet egyszer lehet, hogy kipróbálnék). Hogyan lehetne ezt a fajta fotózást nevezni? Az angol megfelelője grunge photo session – talán ez áll legközelebb ahhoz, amit én 2. körben szívesen fotózok. Jó lenne valami találó magyar megfelelő kifejezés végre…
Mivel tele voltam bizonytalansággal (visszatérő vendégem) éltem kollégám, Fekete Csaba igen nagyvonalú ajánlatával és megkértem, hogy jöjjön el velem erre a fotózásra. Őt látni dolgozni-vele fotózni önmagában már olyan élmény, hogy az már garantálta nekem, hogy lesz értelme ennek a napnak is. Bármit is alkossak.
Ha jártál már a blogomon, Jolit és Tomit ismerheted. Joli lelkesedése Tomi kétségeit felülírta és minden részletet átbeszélve készültünk erre a napra. Aki másodszor is a fejét adja erre a fotózásra általában azért teszi, mert élvezi. De Joli odaadása azt hiszem felülmúlt mindent. Az egy dolog, hogy rajtunk egy ruhadarab nem maradt szárazon, de őt is úgy borították be a hullámok, amitől egy átlagos ember menekült volna. Ő pedig feküdt mozdulatlanul a sziklákon, dőlt a vízbe, járkált a hínárok közt. Nehéz elhinni, de víziszonyos 🙂
Csabával képtelenség az iramot tartani. Blogján már fent vannak a képek. Így én is igyekeztem, megelőzve több esküvői anyagot megcsinálni a slideshowt.
Ha bámki ifjú férjnek ezek után kétsége lenne, miért bújik szépséges felesége újra menyasszonyruhába, ezt a klippet látva, talán elgondolkodik 🙂
Számomra egy biztos, nagyon jó délután volt. A képeket nézve is érzem újra, amit ott, ez a hivatás számomra szerelem.
Leave a reply