Ahogy néztem a slideshow-t nem is tudom mit éreztem. Talán leginkább azt, hogy ezt nem tudtuk úgy megörökíteni, mint ahogyan én ezt láttam. Sajnos a napfényes részt nem értük el, talán ez lehetett az oka. Ez az ami élőben még szebb volt, még varázslatosabb. Mindenesetre ami van az is úgy gondolom, hogy bőven megér egy bejegyzést.
Ennek a dekorációnak van egy nagyon szép háttere is.
Szilvia és Anna között egy olyan kapcsolat alakult ki, ami reménykedem benne, hogy egyre gyakoribb az esküvő dekor megálmodója és a menyasszonyok között. Hangulatokról, érzésekről beszélgetve találták ki, mi is lesz az ő világuk. Anna szabad kezet és bőséges inspirációt adott Szilviának.
Együtt örültünk annak a csodás hangulatnak, amit odavarázsolt nekünk. Én már nem voltam ott hajnalban, amikor Anna körbejárta az asztalokat azután, hogy a vendégek elmentek. Megnézve minden egyes asztalt, befogadta azt amivel az ő esküvőjét olyan egyedivé varázsolta Szilvia…
Ez azon ritka alkalmak egyike volt, amikor Szilvia és férje velünk töltötték az estét, egy asztalnál örülhettünk ennek a hangulatnak. Furcsa volt látni, hogy nem ujjongó örömmel fogadta azt, ahogyan az emberek elárasztották a termet, csodálva amit alkotott. Azt mesélte, hogy számára új dolog volt megélni, ahogyan szétesett a világ melyet oly gondosan összerakott. Tele lett színnel, hangokkal, új formákkal megbontva azt az egységet, melyet megálmodott. Soha nem gondoltam volna korábban, hogy ilyen van. Ám visszagondolva valóban a belépés pillanatában mutatja legszebb, legteljesebb arcát a terem és minden amit odaálmodtak…
Leave a reply