Most lett vége és már alig tudom előszedni az emlékeimet. Bár lehet, hogy azért mert végig koncentráltam?
Volt egy gyenge pillanatom, amikor arra gondoltam, mi lenne, ha az őszi bejegyzésem szövegét bemásolnám ide? Vajon észrevenné valaki?
🙂
Nem gondoltam komolyan. Csak hát ugye sok minden nem változott. Nem változtak az oktatással kapcsolatos érzéseim, a lelkesedésem, a félelmeim, az örömöm.
Változtak a párok, a fotósok, a helyszín, tehát rajtunk kívül minden.
A 2. napon az utómunkánál mindig megvan a lehetőség, hogy aki bírja, annak szétszedem a képeit. Aki ismer engem tudja, mennyire nem szeretem az ilyet. Mármint ha valaki szétszedi a képeimet. Engem padlóra rak. Így előre szoktam szólni, arra nincs idő, hogy a kritika okozta sérüléseket kezeljem. Csak az kérje, aki ellentétben velem, helyén tudja kezelni. Ez alkalommal nagyon sokan vállalkoztak rá. Így azzal is szembesültem, hogy lehet, hogy kritizálni a legkönnyebb, a hibákat észrevenni legegyszerűbb, ám sok kép előtt elakadtam. Nem tudtam belekötni. Sőt, nem bírtam ki, hogy meg ne dícsérjem. Igazából egy kolléga képein megdöbbenve találtam ki, hogy készüljön egy 2. slideshow is. Tibi azzal szórakoztatta magát, hogy mindig teljesen más szögeket keresett. Ami ettől még lehet, hogy nem hangzik érdekesnek, mindenki kísérletezik. Ám ezek a szögek tökéletesen működtek, megleptek a friss ötletekkel.
Az anyagot nem válogattam le szigorúan, amit feltöltöttek a kollégák szinte mindet beleraktam, kihagyva belőle nagyon hasonló képeket. Köszönöm a résztvevőknek, hogy beszálltak a játékba, a vimeon az elkövetők teljes listája megtalálható.
🙂
Amivel szinte mindig zárom ezeket a tefes bejegyzéseket az a köszönet. Mert a háttérben sokan segítenek bennünket. A Verának a sminket, Laurának a hajat, a helyszínnek (Doboz) a lehetőséget, hogy szabadon garázdálkodjunk. Andinak (creations) a ruhát. És nem utolsósorban párosainknak Noéminek&Szabolcsnak, Évinek&Pityunak az egész napos nem kicsit megterhelő pózolást. Nem egyszerű dolog hosszú órákon át természetesen viselkedni. Ám úgy tűnik sokat segít, ha szerelmes az ember…
Leave a reply