Sarah&Jason – Las Vegas – készülődés és az esküvő

Gondolkodtam rajta, hogy angolul írjam-e a bejegyzést. Végül inkább úgy döntöttem, hogy inkább megírom neki emailben, itt pedig megírom úgy ahogyan csak mesélnék.
Sarah-val a találkozónk különleges volt.
Próbálok nem túl nagy magasságokba menni, de velük nehéz lesz egy átlagos tényeken alapuló történetet megírni.
Láttam egy lányt egy konferencia egyik estéjén elsétálni előttem. Olyan volt mint egy jelenés.
Aztán ez a lány odament egy fiúhoz és úgy ölelte át, ami egy közös történetet írt meg nekem – velük.
Az első részt már megírtam itt. A lényeg az volt, odamentem, megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedvük egy eljegyzési sorozathoz. Először azt hitték viccelek. Jason előtte nap kérte meg Sarah kezét.
Lefotóztam, beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat… Másnap is összefutottunk a hajón (ahol a konferencia volt), ott is beszélgettünk. És ahogyan ezek a történetek folytatódni szoktak, elváltunk. Ígéretek nélkül.

Majd egyszer csak jött egy levél. Van egy esküvői dátumuk, egy csodás helyszínen. Nem írom itt le a huza-vonát, de hónapokig nem dőlt el, ki tudok-e menni. Éppen róluk meséltem a ‘2 hét múlva fotózom majd őket’ párosomnak, mikor Sarah írt, hogy megoldották. Én vagyok az esküvői fotósuk.

Megvannak a sztereotípiáink az amerikai emberekről. Nem iesmerek annyit közülük jól, hogy ezt cáfoljam, bármennyire is mást gondolok. Egy biztos, ismerek egy lányt, aki olyan szeretettel volt-van felém, mellyel kevesek.

Csak egy dolgot hadd meséljek el, hogy értsétek, miért éltem meg ezt az esküvőt olyan intenzitással. Korán érkeztem a készülődésre. Még szana-szét volt a ház, mindenki álmos fejjel kószált. Sarah is a párnák közt. Nem aludt az éjjel egy percet sem. Megtanultam egy új kifejezést: wedding adrenaline (ami egyébként az én függőségem okozója). Odahívott, feküdjek mellé. Megfogta a kezem és azt mondta, hogy az, hogy ott vagyok vele, hatalmas boldogság számára. És jó a parfümöm illata is.
🙂
Nem tudom, ezt ki hogy értelmezni. Számomra egy másik földrészen, egy esküvő reggelén egy menyasszonnyal szemben az ágyban fekve fogni a kezét, nézni ahogyan őszintén rámmosolyog, egy örök pillanattá vált.