Idehaza a koszorúslányok-fiúk képei fontosak. De nem sokkal jobban, mint a családi csoportképek. Odakint ennek hagyománya van.
Nekem ez nehezített pálya volt. Nem voltak a fejemben képek. Nem volt korábbi tapasztalatom, hogy hogyan kell órákon át csoportokat ‘kreatívan’ fotózni. És úgy, hogy a helyszín inkább korlát volt, mint lehetőség, idő elmenni a városba pedig kizárt.
De ezért szeretjük ezt a szakmát – innen szép nyerni.
Úgyhogy ez a bejegyzés inkább csak arról szól, hogyan kellett megoldanom a fiúknál úgy a fotózást, hogy az egyiknek nem jött meg az inge, a másiknak a nyakkendője nem jó színű volt, a vőlegénynek pedig ez volt a legfontosabb rész az esküvői fotóknál. Én pedig találjam ki, hogyan lesznek egyedi képei. Mentségükre legyen szólva, egyszer kellett csak szólnom, hogy menjenek el labdát venni és amikor elkezdtünk focizni a szomszédos iskola pályáján nem aprózták el. Teljes lendülettel játszottak 37 fokban, szmokingban.
A lányok elvileg könnyebbek voltak, ám magassarkúban, az első koszorúslány nagy pocakjával ott is voltak akadályok.
Ez jött össze belőle:
Leave a reply