8 hónap ide, vagy oda, nem nehéz felidéznem, azt, hogy mit érzek ezzel az esküvővel kapcsolatban. Esküvőfotós kolléga esküvőjét fotózni számomra kisebb fajta agybaj. Ami az én esetemben nem annyira nagy gond, véletlenül se sajnáljon senki ezért. Hajlamos vagyok túl sokat gyötrődni, agyalni. Mindig érzem a felelősségét, megtiszteltetését az esküvők fotózásának. Ám kolléga esetében ez hatványozott.
Vissza a bejegyzés címéhez. A nehezített pálya nem csak annak szólt, hogy kolléga került elém. Hanem annak is, hogy Kecskemétre készültünk. Szépséges város, ám kreatív helyszínekben nem bővelkedik. Kreatív időpontja délután, a legnagyobb fényekben. A menyasszonyunk Rita kismama, ami ugye feltételezi, hogy vigyáznunk kell rá, nem bír akkora terhelést.
Élni tudni kell, a baleset az autópályán már csak a hab a tortán, hogy engem végképp az idegbaj határára toljon.
Aztán ahogy sokszor megtörténik, valahogy mégis csak összeáll. Mivel Szilárd ügyes kolléga, ezért pontosan tudta, helyszínileg bajban vagyunk. Ki kell találni valami olyat, amit még nem csináltunk sem ő, sem én. Nem mesélem el, érdemes megnézni a klippjüket, nem szerencse hozta, hanem rengeteg agyalás és utanajárás, szervezés a részükről.
A napfény. Amit annyira keresünk, vagy kerülünk. Októberben az a délutáni nap is másként süt már szerencsére.
A legnagyobb meglepetés pedig ők maguk. Kollégának normál esetben nehezebb a túloldalon. Magamból kiindulva. Nem könnyű magunkat rábízni más kamerájára, természetesen viselkedni. Tévedtem, Szilárd a másik oldalon legalább olyan jól mutat. Rita pedig talán még nagyobb döbbentetet okozott nekem. Kismamaként is olyan gyönyörű nő volt, olyan stílusos, hogy ilyet riktán látok. A legapróbb részletekig formabontó volt és hihetetlenül csinos. Az anyaguk minden lett csak nem kompromisszumokkal tűzdelt.
🙂
Tavaly nagyon jó évem volt. Valahogy úgy alakult, hogy havonta egyszer legalább fotózhattam.
Szilvia díszítését.
Tudom, hogy ő nem kifejezetten rózsaszín párti. Én viszont rájöttem, dekorban nem vagyok színpárti. Mindegy nekem, hogy mi a szín, ha egyszer az ilyen csoda…
Leave a reply