Az előző bejegyzéshez szorosan kapcsolódik történetében, idéjében is közvetelenül utána jött.
Kati retro babaváró bulija.
Nem sok régi dolgot őrzök. Nem úgy, mint Kati családja, aki nyakig volt régi tárgyakkal, gyermekkoruk ereklyéivel. Melyek mind főszereplővé váltak újra ezen a szombat délutánon. A vendégeket is belevonták, mindenkinek hoznia kellett gyerekkori fotót, kedvenc régi mesekönyvet.
Még a menü is retro volt, szendvics, franciasaláta, traubi és meggymárka, ropi, pilótakeksz, vanílás karika, kókuszgolyó. Nem tudom vajon mennyit ötleteltek, mire elő tudták szedni mit is ettünk annak idején ilyen alkalmakkor.
🙂
Én persze nem vittem képet, valahogy azokban a napokban nem jutott el az agyamig mit is olvasok (kiskanalakat is vinnem kellett volna).
Így ezt most pótlom. Egy régi képpel, melyet nagyon szeretek. Számomra sokat jelent, olyan feltétel nélküli szeretet van benne, amely remélem valahol mélyen bennem is meglehet. Csak szerencsére nem úgy alakult az életem, hogy megbizonyosodjak róla. (Ez a két mondat, lehet, hogy most zavarosnak tűnik, de ha valaki személyesen találkozik velem és érdekli mit jelent, annak szívesen elmesélem. A címzett már ismeri a teljes történetet hozzá.)
Comment
…és ez is de jó! A képpel kíváncsivá tettél, bár nem tudom, mikor találkozunk, de nem fogom elfelejteni. Ezek a szemek…;)