Ha értenék a weboldal programozáshoz ezt a bejegyzést megfordítanám. A szöveg csak akkor lenne látható, amikor már megnéztétek a képeket.
Mert úgy lenne csak igazán meglepő, amit írok.
Szezon eleji esküvő, gyors, profi szervezés. Eddig nincs megakadás.
1. találkozó. Leül veled szembe egy csodaszép lány, aki elmeséli neked, hogy ő hogyan szeretne menyasszony lenni, nincs sztenderdeken belül, de szeretem az ilyen történeteket is.
Annak idején mikor láttam azt az Julia Roberts filmet, amiben mindig lelépett a menyasszony, nem is értettem. Hogy lehet ilyen hülyeségből még filmet is csinálni. Ám Reni óta kapisgálom, miről szólt az a film, mégha el is volt torzítva olyan szokásos hollywoodi módon. Reninek volt a nagy esküvőben, a szereplésben számára valami, amitől ő menekült.
Ennek köze nincs ahhoz, hogy mennyire szereted a másikat. Hogy mennyire szeretnél a párja lenni egy életre.
Még mindig mondhatjátok, hogy ti is láttatok már menyasszonyt, aki kisebb esküvőre vágyik, elbújósabbra. Nekem is volt már ilyen menyasszonyom. De mikor felvették a ruhát, meglátták a vőlegényt, valahogy eltűnt és az egész nap pont úgy telt, mintha mindig is így tervezték volna.
No nem Renivel… Felvette a ruhát és úgy érezte, nem jó rá, nem szép benne.
Sokat hibáztatom a férfiakat, hogy nem jól szeretik a nőt. A glamour fotózás érdekes énképeket mutat meg, nagyjából semmilyen korrelációban azzal, hogy milyenek is kívülről. Úgy éreztem amit a média lerombol, nekik kellene visszaépíteni, rengeteg dícsérettel, bókkal. Nem könnyű, de megéri.
Ám itt a készülődés végén megálltam én is egy pillantra. Nem fogom elfelejteni, ahogy Dávid rámnézett. Reni állt a tükör előtt, feszült volt. És gyakorlatilag nem is hallotta, mit mondott Dávid.
Hát ilyenek vagyunk mi nők…
Nem mindig halljuk meg a jót, de olyanokat látunk a tükrökben, amelyek nincsenek is ott.
Hogy miért lettek mégis ilyen képeik? A slideshow-kat nézve miért nem látszik ebből semmi? Mert szeretik egymást, mert minden szép volt, mert megvolt a kötődés mindenhez, mert jól súlyoztak, minden annyi figyelmet kapott, amennyit kellett.
A helyszín egy utolsó pillanatban kitalált helyszín, mely úgy illeszkedett, ahogy én szeretem. Azért mentünk a tv székházba, mert Dávid édesanyja huszonsok évig ott dolgozott.
Dávid azt a kupolát nézte gyerekként a padlón ülve, melyet Renivel lefotóztam most. Visszamentünk a gyerekkorába. Mivel a székház üres, a régmúltat szinte érezni lehetett a falak között… Hideg volt, de benne volt a történelem, melynek egy kis darabkája az övéjük is volt.
Ami ebben az esküvőben még rendkívüli volt az a dekorhoz való viszonyulásuk. Gyenes Szilvi épített egy pálmaházat a Barabás Villába. Aki ismeri, nem könnyű helyszín. Azt szoktuk mondani az ilyenre, hogy innen szép nyerni. Hát ez összejött. És ami még hihetetlen volt, hogy Dávid úgy belemerült a dekor világába, hogy az még menyasszonyoktól sem szokásos. Így mikor megálmodtuk az új inspirációs fotózásunkat (erről képekben később), valahogy adta magát, hogy Renit megint rábeszéljük, hogy hagyja magát fotózni.
A súlypontok helyével kapcsolatban csak annyit, hogy a főasztaltól úgy kellett kikönyörögnöm magam. Úgy gondolták, onnan biztosan a legjobb rálátásom van mindenre. Ami igaz lehetne, de nem számoltak azzal a felszereléssel, amit én egy esküvőre elcincálok magammal…
Még egy apróság annak, aki kétkedne abban, hogy a menyasszonyunk menekülő típus volt. Az átöltözésnél éjjel megkérdezte a vőlegényt, hogy ő most nem mehetne-e haza…
🙂
Comment
Köszönöm az élményt, a párnak sok szerencsét kívánok az életben! Csupa-csupa érzelem és dokumentációnak is csodálatos anyag.