Egy műtermi nap után, kicsit bágyadtan, de már sejtve mi vár rám örömmel készülődtem. Komolyan vettem a dresscode-ot, ami nem volt egyszerű. A piros még hagyján. Ám ‘könnyítés képpen’ fehérrel volt kombinálva. Ami télen azért nem annyira egyszerű. Jól jött a fotózásokhoz tavaly vett zokni, amit most én avattam fel.
Azon gondolkodom, mit is írjak. Kell írnom? Nem vagyok benne biztos. Ami ebben az estében benne volt, nagyon érezhető ebből a klippből.
Az ilyen alkalmakból több kellene legyen az életemben. Amikor ráérünk beszélgetni. Úgy, hogy nem azzal van tele a fejem, hogy mivel maradtam el. Lassan csak utolérem majd magam. Sok érték van körülöttem, mely több figyelmet érdemel. És én jövőre azon leszek, hogy ez megtörténjen :).
Lányok, köszönöm, élmény volt!
Mint mindig.
2 hozzászólás
Timikém!
Csak köszönettel tartozunk neked, hogy az örömeinket a Te szemeddel is láthatjuk. A sok értelmes és értelmetlen rohanás közepette jó megállni néhány órára a gyerekeinkel és az őket körülvevő barátokkal.
Igazi közös alkotás volt ez a puncsbuli a lányaink a hangulatos helyszin kialakításában és a finom puncsok és sütik előteremtésében, és mindenki a maga eszközeivel hozzátett ahhoz, hogy ez az este annyira jó legyen.
Köszönjük mindnyájatoknak!
Hihetetlen vagy! Én szeretem, ha írsz, de nem kell…a hatás szavak nélkül sem marad el. …no de azért tartsd meg ezt a jó szokásodat, mert írni (is) kiválóan tudsz. 😉