Az egyik kollégám mondta valamelyik nap egy műsor készítése kapcsán, hogy egy számunkra idegen közegben kerültünk felvételre. Ő mint ruhatervező és mint sakkrajongó.
A felvétel többi részét nem mesélem el, a kamera túlsó oldalán lenni nem egy természetes közeg, utólag vicces volt, aznap kevésbé. 
A vágott anyagot nem láttuk még, de a lényeg úgysem mi leszünk, hanem a jótékonysági esküvő.
Szóval én mint sakkrajongó. Ami részben igaz is. Rajongok Judit játékáért, mindent amit sakkal kapcsolatban csinál. Úgy, hogy közben azt sem tudom mit csinál. De látom az energiáját, látom a lelkesedését, látom, hogy úgy küzd, ahogy kevesen képesek rá.
Ez már a sokadik sakknap volt, melyen részt vettem. Minden idők legszebbike volt. Munkailag nem volt könnyű, mintha egy 16 órás esküvőt csináltunk volnak végig dupla szertartással, 3 helyszínes kreatívval, rekord melegben. Mert hogy rengetegen voltak kíváncsiak a Polgár lányokra és díszvendégükre, Kasparovra.
Mostanában az évfordulókról is írtam már. Ez a rendezvény egyben az is volt. 25 évvel ezelőtt lettek olimpiai bajnokok a lányok csapatban. Judit pedig 25 éve vezeti a női ranglistát. Ami döbbenetes, mert még olyan fiatal.
Valahol hihetetlen, hogy nem látom egy játszma közben mi történik, csak az emberek arcát nézem, csak a reakciókra támaszkodom, abból próbálom meg kitalálni, hogyan is állnak. Mivel többnyire férfiak játszanak és mindig ugye egy nő ellen, így aztán nem mondom, hogy jó arányban tudom belőni a végkimenetet.
Ám ahhoz, hogy filmet, vagy fotókat készítsek róla, ez végül is lényegtelen.
Úgyhogy most jöjjön a blogomon egy olyan film, amit alig egy hónapja készítettünk Anitával és lassan eléri a tízezres nézettséget. Hát ezt jelenti, ha az ember kamerája elé egy világelső kerül.
Leave a reply