Vége van ‘ha én esküvőt fotózok nem esik’ hitemnek. Mindig büszke voltam (vajon miért?) a szerencsémre, hogy ha esett is, egész napos rosszidő még soha nem volt. Most sem volt egész napos eső. Csak éppen akkor kezdett zuhogni, amikor elkezdődött a fotózás. És este 10-ig abba sem hagyta. Eszti hősiesen hallgatta a süvítő szelet, nézte a sötétséget amelyből özönvízként jött a víz. Állt a templom előtt 13 fokban fedetlen vállakkal, mosolyogva.
A sorozatukat nézve ez mintha nem is velük történt volna. Egy jó esőhelyszín egy ilyen szép menyasszonnyal képes dacolni a szélsőséges időjárással is.
Zárójelben: nagy örömömre ma újra kamerám előtt álltak (külön köszönet Siminek az ifjú férjnek). Napfényben fürödve 🙂 A végén pedig ismét vízben. De ez egy későbbi történet lesz….
Leave a reply