Már egy éve, hogy ez a történet íródott. Miért vettem elő most? Mert ismét Amerika van műsoron 🙂 A csúszások ideje van, ezért a jelenlegi utam képeit még ne keressétek.
Így most jöjjön egy mese régről, mert nem akarom, hogy eltűnjön és ez a blog ugye mostanra az én emlékeim őrzője is…
Ezt a lányt Néveri Kati esküvőjén hallottam először énekelni. Amikor esküvőn dolgozom nem mindig tudok megállni, átélni a pillanatokat, pláne egy polgárin, ami rendre rövid és pergő, nehéz fotós feladat. Ám itt eljutott az agyamig, hogy valami olyat hallok, ami nem hétköznapi.
Velem egy asztalnál ült a vacsoránál. Emlékszem a tiszta szépségére.
Legközelebb pedig Manhattanben láttam újra ezt tiszta arcot, hallottam újra varázslatos hangját. Hogy éppen akkor, mikor New Yorkban voltam egy hetet, volt az első kinti koncertje – soroljuk az én csoda ‘véletlenjeimhez’. Kriszta (La Memoire) kint volt velem együtt, napok óta nem volt jól, ám erőt vett magán, udvarias volt, eljött velem, mert érezte ez fontos. Ami ott ért bennünket őt meggyógyította, csodálatos két órában volt részünk. Egy hangulatos kis étteremben egy magyar lányra lehettünk nagyon büszkék. Olyan élményt ajándékozott nekünk, melyet bármikor felidézek úgy érzem, lebegek. Tiszta öröm, büszkeség, áhítat.
Az a kivételes eset van, hogy ez a slideshow most egy olyan egyveleg, mely még soha nem volt nálam. Én fotóztam, Kriszta videózott, nem túl logikus módon én raktam össze. Ám az igazi különlegessége a zene.
Niki énekel.
Ha meghallgatjátok, megnézitek, érteni fogjátok, miről is írtam.
Leave a reply