A „nagynéni” szóhoz kettős érzelmeim vannak… Egyfelől egy nagynéni legalább 80 éves kéne hogy legyen… Másrészt viszont immár 9 éve egyre több, 2 éve pontosan négy gyönyörű gyerek nagynénje vagyok, tehát ez a világon a legszebb szó:-)
A legkisebb unokaöcs születése óta tervezem, hogy testvérem négy gyerkőcét a fényképezőgépem elé terelem:-). Sokat játszunk együtt, életem egyik nagy szerencséjének tartom, hogy közel lakunk egymáshoz és kölcsönösen jó kapcsolatot ápolunk.
Részben fényképeztem is a csapatot, de hol a nagy, hol a kicsi, hol valamelyik középső, vagy a szülők, valaki mindig hiányzott. Nagy-nagy örömömre egyeztettünk egy kora tavaszi napot. MINDENKI ott lesz, Timivel is MINDENT megbeszéltem. Megtettük a lehetetlent is: Timi sűrű-sűrű naptárját szinkronizáltuk az én kesze-kusza naptárommal, éjfélkor randiztunk a város túlfelén, sminket Szabinával egyeztettük. Nem megyek ennél aprólékosabb részletekbe. Ez is elég lehet ahhoz, hogy érzékeltessem milyen hangulat lett rajtam úrrá, mikor a nagy nap reggelén hatkor (indulás előtt 30 perccel) realizáltam, hogy a műterem kulcsa nincs a birtokomban. Csak ültem leforrázva, és alig bírtam azon az egy gondolaton túllendülni, hogy NEM LEHET IGAZ.
Nem tudom mikor, de egy idő után elkezdtem az akcióterveket építeni: alternatív helyszínek, beállítások, pótkulcs felkutatása, folyamatok indítása stb. Nem azért vagyok kreatív szakmában, hogy egy kreativitással megoldható feladaton elvérezzek!!! Szegény tesókám mondjuk szomorú volt az első rossz hírre, amit meg is értek, de akkor már toltam a szekeret ezerrel és reméltem, hogy szerencsém lesz. Lett is. Nem csak mert ötletekkel tele mentem a helyszínre, hanem mert lett pótkulcs, s így nem is kellett bevetni a mentő ötleteket:-). Ment minden kényelmesen:-)). A gyerekek is jól bírtál az egy órás 4 fal közötti „menj oda/gyere ide” elfoglaltságot :-). Csak a végére fáradtak el. Én meg úgy éreztem magam, mintha 12 órát dolgoztam volna:-D. A sok izgalom:-))).
Íme egy csokor a híres-neves alkalomból!
Leave a reply