Minden esküvő a maga nemében az első. Az a páros, az a nap, az az eskü az ő első közös esküjük. Függetlenül attól, mit is éltek át korábban.
Az első most itt mégsem erre utal.
Van egy kis falu Magyarországon, mely csodát rejteget. Valamikor egy grőfnő leánya, aki Dickens ükunoka is egyben hazalátogatott, hogy megnézze, édesanyja honnan is származik. A táj, a hangulat, az itt született álmai végül itt tartották. Megalkotott itt valamit, mely oly egyedi, hogy mikor Mónika és Péter átküldték nekem az esküvőjük helyszínének weboldalát elakadt a lélegzetem. Már ők is mondták, a képek nem csalnak, a helyszín pontosan olyan gyönyörű, mint amilyen az oldalon.
Ehhez a helyszínhez pedig adjunk hozzá egy párost, aki olyan esküvőt álmodott, amely szinte minden zugát életrekeltette ennek a közegnek.
Ez volt az első esküvő ezen a helyen. Hatalmas élmény volt elmondani (pedig ez nagyrészt a szerencse adta), hogy ezt pedig én fotóztam. Én lehettem ott, amikor ezen az álom helyen ez a két fiatal egybekelt. Ha ehhez a helyhez semmit nem raksz hozzá már akkor csodában vagy. Ám Mónikáék még továbbálmodták.
Volt újságjuk a történetükkel (legalul a galériában benne van az is, érdemes elolvasni), a 3 nap történéseivel. Volt Gyenes Szilvia dekorációjuk, volt egyedi készítésű tortájuk, a fiúknak csokornyakkendő, sorolhatnám még. A slideshow elmeséli helyettem majd…
A megismerkedésüket hadd meséljem el. Hangversenyen találkoztak. Még leírni is furcsa. Valahogy nem olyan mai. A zenei ízlésük csodálatos. Az egész esküvő alatt, mögött szólt a zene, ami belengte ott a teret, teraszokat. A szülőköszöntésük is minden idők legszemélyesebb és legbájosabb köszöntője volt. Az első örömanyánál, Júliánál meglepődtem, hogy ez egy kicsit furcsa köszöntő zene. Az örömapánál, Józsefnél esett le, hogy mi is történik. A 3. szülő, Zsuzsanna köszöntő zenéjét már kíváncsian vártuk, a 4-nél, Lajosnál pedig már mindenki kacagott. Zseniális ötlet, benne van az odafigyelés, az eredetiség, a páros kötődése a zenei világhoz.
Erre az esküvőre elkísért Kati. 2010-ben, éppen három éve volt menyasszonyom. Mára minden mögött ott van. Weboldalak, facebook, slideshow-k, montázsok, rendezvények. Már sokszor írtam róla. Mivel szeret fényképezni, így játszani hívtam. A játszásból lett segítés a dekorban, az öltözésben, a fejdísz betűzésében, a fotózásban. (Így lehet, hogy a fenti képen én is rajta vagyok. :))
Valahogyan ezen a napon minden egy olyan egyedi volt, mégis egységgé formálódott.
Nem hagyományos esküvőt álmodtak. Hanem bensőségeset és hosszút. Három napot töltöttek el együtt szeretteikkel, melynek a közepén összekötötték az életüket. A szűk család volt velük, a napon lejöttek barátok segíteni, mindenki elfogadta, hogy ők így, másként esküsznek. Az anyakönyvezető hosszú pályájának során ez volt az 5. esküvője, a nyugdíj előtt az utolsó. Hozott ajándékba bort, külön a párosunknak cimkézve, kenyeret, a párosunknak sütve. Ő sem sietett. Nem volt hova. Csákberényben senki sem siet. Nincs hova elmenni onnan, nyújtod a perceket, melyeket ott tölthetsz. Biztosan jó lehet ott nyaralni is, de esküvőzni még jobb volt. 🙂
Comment
Hihetetlen fantasztikus! A helyet ismertem, de jó látni „belakva”.:)