Volt egyszer egy október elseje. Már-már hagyományteremtő örömfotózás, mivel ez már a második volt. 😉
Mivel mi esküvőfotósok szezonban nem annyira szoktunk találkozni, ezért a rendezvényeink valóban szinte igazodnak a tanévhez, talán kicsit rövidebb az ‘iskolaévünk’.
Idén az Iskola adott nekünk otthont, így jött a rendezvény tematikája. A csütörtöki tanévnyitó a vidéki kollégákra alapulva szerződött. Hiszen jöttek Soprontól-Nyíregyházáig mindenhonnan hallgatók, oktatók. Szeretem az örömfotózás napját, de valahogy arra nem igazán marad idő, hogy beszélgessünk, csak úgy együtt legyünk.
Ez volt a csütörtök esti Tanévnyitónk. Sokaknak a nevek mögé arcok kerültek, sokaknak csak egy bolond este volt, mindenféle kötöttség nélkül. Leginkább azzal szórakoztattuk magunkat, hogy fényképezkezkedtünk.
Ennek a galériáját a meetup oldalon meg lehet nézni.
Másnap 5 modellel, 5 oktatóval, főszervezővel, 2 lebonyolító kollégával, 1 sminkessel indult a nap. Pont mint az iskolában.
Volt 5 óránk, majd egy rövid osztályfőnöki zárásként. A nagyszünetben volt ebéd, majd a végén osztályoztak bennünket a kollégák.
Megkérdezhetik, hogy mi a lényege egy ilyen oktatós napnak. Miért is szervezzük? Miért jönnek él és tanítanak, szerveznek benne annyian ingyen?
Már régóta mondogatom, hogy mi fotósok nagyon sokat vagyunk egyedül. Aztán pedig a másik végletbe átesünk, rengetegen vannak körülöttünk, ám a feladataink, kérdéseink, örömünk, akkor is csak a miénk. Nekem igényem van az ismétlődésre, ugyanazokra az arcokra, ugyanazokra az ölelésekre, a közös poénokra, melyet csak mi hasonlóak értünk. Nagyon örülök az új kollégáknak, szeretem a meetup nyitottságát, hogy bárki csatlakozhat.
Ezt a videót az Esküvőfotós Ellátó őszi napján mutattuk be. Ott is olyan sokan voltunk. Jöttek előadók önzetlenül, jöttek kollégák csak azért, hogy találkozzunk egymással.
A videóban név szerint vannak megemlítve a tanárok, nem sorolom újra, nagyon köszönöm nekik, hogy lelkesedéssel, a tudás átadásának öröméért jöttek, tanítottak.
A klippet kolléganőm Kati vágta. Nem adtam zenét, nem adtam irányelveket, a snittek legalább fele Csigó Gergőé, a képeket sem én készítettem. Így aztán semmi koncepció nem volt a fejemben. Kati egykoron ebbe az iskolába járt. Hogy ezért-e, vagy csak azért, mert ennek a történetnek minden részletében benne volt, vagy azért mert csak simán kreatív, de imádnivaló lett ez az anyag. Egy újabb videó, amelyet a következő alkalommal amikor összejövünk kollégák, biztos meg fogunk megint nézni. 🙂
Szépen íródnak ezek a történetek. Egykori hallgatói találkozók, örömfotózások, farsangok…
Erről jut eszembe:
SaveTheDate: 2014. február 15. csíkos buli.
Részletek később. :)))
Leave a reply