Január 30. hétfő
A blogom 4 éves 2 hónapos.
Kár agyalni, nem jelent a dátum és az időpont semmit.
Ám a maga módján, ennek a blognak nagy napja van.
Új írója van.
És én nagyon boldog vagyok.
Málnalevél nem olyan mint én.
Szerencsére.
Lenyűgöz a világ, amely a fejében van. A gondolatok, ahogyan megfogalmazza őket.
Ahogyan olvastam az elmúlt évek folyamán az emailjeit, sokszor éreztem magam unalmasnak, egysíkúnak, ha szélsőségesen akarok fogalmazni: szőke nőnek. Erről már sokszor írtam is. Ugyanoda kanyarodok vissza, ugyanazokat a szavakat használom, ugyanazokról az érzésekről írok.
Ám mostantól nem csak én lakom itt a sorok mögött majd.
Aki ismer, tudja, nem vagyok egy magányos típus.
Úgyhogy most tele izgalommal várom is én is, vajon mit fog írni legközelebb.
Túlbonyolítom a saját blogom?
Igen.
És milyen jó érzés 🙂
5 hozzászólás
Meglepetés 😉 Szuper az új felület, és nagyon kíváncsivá tett ez a bejegyzés is. 😉
De valami nagyon izgalmasat sejtek 😉
Engem is kíváncsivá tett 🙂 várom a folytatást!
Én nem szeretem a változásokat. Bár a változások általában jót hoznak… 🙂 Ennek ellenére az első pillanatban negatív érzelmeket váltott ki belőlem az új oldal. Változás?! Új író?! És ha van új író, mi lesz Veled, Timi?! Te már nem is fogsz írni?!?! A következő pillanatban rájöttem, hogy az nem lehet, h Te nem írsz… Ez a blog Te magad vagy.
Alaposabban megnézve és elolvasva, tetszik. Megnyugodtam :-).Jó az új felület, és szuper Málnalevél első bejegyzése is :-).
De azért azt a butaságot, h egysíkú és unalmas „szőke nő” lennél, szeretném megcáfolni! Már az első pillanatban magával ragadó, izgalmas, energikus, vicces, kreatív szőke nő vagy… Ha nem így lenne, nem szeretnénk ennyien :-)!
Jól látod, ez a blog én vagyok. Annyi mindenben nyíltam itt már meg, hogy szerintem ha visszaolvasnám, meglepődnék. Mivel az elmúlt években szinte minden döntésem érzelmi alapú volt, talán ezért működnek, talán ezért érzem helyesnek őket. Málnalevél bevonódása nem döntés volt. Két út egymás mellé hajlott és most egy részük összeolvad. Így volt megírva, talán már régen. Már csak egy apróság kellett és itt van.
A dícsérő szavakra nem tudok mit írni. Mondanám, hogy nem igaz. De a lelkem mélyén azt szeretném, ha mind igaz lenne…
Épp az jutott eszembe ma délután, hogy egy ilyen blog írásához bátorság kell. Nem hiszem, hogy mindenkiben megvan ez a képesség, h megnyíljon másoknak (sztem nekem sem menne…). De ez a blog pont ettől jó. Hogy benne vagy. Én személy szerint odavagyok a fotóidért (nemcsak a sajátjainkért, hanem másokéért is :-)), de a fotók mellett mindig várom a plusz gondolatokat amik teljessé teszik a képek által elmesélt történetet.
Most -hogy ezt leírtam- lett világos, hogy miért ragaszkodtam mindenképpen ahhoz, h Te légy a fotósunk… Az első (véletlen) találkozásunk előtt már olvastam a blogodat, amit szintén véletlenül találtam meg. 9 fotóst ajánlottál magad helyett amikor kiderült, h már foglalt nálad az időpontunk. Nekem egyik sem volt jó, pedig láttam szép fotókat náluk is. Egyszerűen Te kellettél :-). Ez azt hiszem -a fotók mellett- nagyrészt a blognak volt köszönhető, mert a csodás képek mellett egy kicsit „megismertelek” az írásaidnak köszönhetően. Másoknál „csak” a szép fotókat láttam…
Szóval Málnalevél tetszik :-), de Neked mindenképpen írnod kell továbbra is…