Ezzzzzzer éve csináltam esküvői anyagot. Pedig írni róla annyira szeretek. Addig, hogy leválogatom a képeket rendben vagyok. Ám első válogatásra mindig túl sokat hagyok meg. Azután gyötrődöm a zenéken, nem is keveset. Krisztiék kreatívját szerintem vagy 8x csináltam újra 🙁
Ám eljött a kedvenc részem, amikor előszedem az emlékeimet 🙂
Velük sincs nehéz dolgom. Bár más szakmából jöttek, mégis a fotózás iránti érdeklődése Krisztinek nagyban meghatározta az egész napot.
Nagykanizsa. Helyismeretem semmi. Viszont van egy páros, aki pontosan érti mit is keresek. És játékként fogják fel a kreatív rész helyszínlistájának összeállítását. Sokféle, helyszínt találtak, mind pontosan illeszkedve abba, amit szeretek. Júliusban vagyunk. Elvileg jóidő. Gyakorlatilag rettegés az esőtől, ám velünk voltak az égiek. Szépséges felhőket adva, szűrt fényeket a korai fotózáshoz.
Igazi nagy lagzi volt az övéké. Remek szolgáltatói gárdával. Ritkán írok helyszínről, ám itt Nagykanizsa mellett engem is meglepett, micsoda esküvőhelyszínt építettek, odafigyelve a világításra, ami tudom sokaknak nem szempont, de nekem remek képeket adott.
Nagykanizsa nincs közel, de ilyenkor érzem, milyen jó, hogy ennyi helyre eljutok, ennyi újat élhetetek meg. Nem hiszem, hogy Zalaszentbalázsra egyébként valaha elkavarodtam volna :).
Egy apró történetet hadd meséljek el, amit szokás szerint inkább magamnak írok le, de talán róluk is elárul egy keveset. Megyek az első találkozóra. Mivel még nem volt bemutatóterem, bevásárlóközpont, kávézó. Amely kávézó zárva egy divatbemutató miatt, a telefonom pedig lemerülve. Fogalmam sincs, hogyan néznek ki. Odaérek, látom a káoszt, pánik. Amikor a világ legnyugodtabb mosolyával odasétáltak hozzám, bemutatkoztak. Amit én idegbajként éltem meg, őket meg sem zavarta. Azt hiszem, ez az egyik legerősebb emlékem róluk. A nyugalom. Ami valljuk be, nem igazán esküvővel járó érzés 😉
Leave a reply