Kata&Robi – 21

Van valami meseszerű a 21-es számban. Lehet, hogy azért, mert két igazi meseszám szorzata, de az biztos, hogy van benne valami plusz.

Az idei szezonban Katáék voltak az első foglalásom. Ami valahogyan előrevetítette a velük való dolgokat. Sok mindenben lettek elsők. A köztünk váltott emailek számában egyértelműen. A foglalás és az első találkozás közti idő hosszában (Szentgotthárd nincs a szomszédban). Az oldalamon szerintem elsőként olvassa el a dolgokat.
Kata nagyon sok dologban figyelt a véleményemre. Még a ruhaválasztásba is belecsúsztam. Ami nagyon jó érzés volt. Igen messziről, szinte ismeretlenül olyan dolgokat osztott meg velem, hogy mire először leültünk szerintem már ismertük egymást.
Robi nem tudom, hogy viselhette, hogy még nem is látott, de már nyakig benne voltam az életükben 🙂

Sokat gondolkodtam róla, hogy mit is írjak le róluk. Mi az amit el kellene mesélnem. De nem tudom igazán jól összefoglalni, ahogy szoktam, kiemelve érzéseket, pontokat. Valahogyan annyi kis apróság nagy mennyisége adta azt, hogy mégis olyan pár lettek, akik meghatározóak a szezonban. Azt a bizalmat, ragaszkodást nem lehet lehet elmesélni, amellyel felém voltak. Voltak pillanatok, amikor olyan érzésem volt, mint szülőként. Nem csak azért mert fiatalok. Hanem azért is, mert annyira rám bízták magukat.

Tényleg csak sorolni tudnám azokat a finom momentumokat, melytől ez a kötődés kialakult. A sok emailt, az őszinteséget, a vidéki vendéglátás önzetlenségét, a közös fényképet (ahogyan Kata megkért rá), a görög táncot, a beszélgetéseket, az extra hosszú fátylat, a kerítésen átmászást, a meglepit. Nem hiszem, hogy izgalmas lenne leírva. De megélni az volt.