Sokat beszélgetünk arról, milyen is a karácsony. Egy kedves fotós ismerősöm mondta, hogy számára semmit nem jelent. Szerinte az aktuális havi kereskedelmi fogás, az emberek tele stresszel, hogy megfeleljenek a média által generált elvárásoknak. Azt kérdezte miért van az, hogy az emberek az év többi napján nem képesek intenzíven szeretni egymást, együtt lenni, egymásra figyelni. És háborúzhatnának, gyülőlködhetnének, csalhatnának egy napon. A világnak egy fordított állás kellene.
Én elfogadóbb vagyok. Nem akarok szemben úszni az árral. Igen, rajtam is van ilyenkor nyomás, hogy mindennel időre készen legyek. Hogy semmi ne maradjon ki. Hogy amit választok örömet okozzon.
Ugyanakkor itt van a ma reggeli hóesés, a tegnapelőtti bejgli, a két héttel ezelőtti puncsbuli, a kék esküvői gála. Itt van a lányom, aki már segít a csomagolásban, anyukám aki már vár bennünket, hogy végre napokat töltsünk együtt. És azt hiszem, ha jól összeszedném, hosszú lenne az a sor, amivel leírhatnám miért is szeretem a karácsonyt.
Ez a bejegyzés azonban a következő filmnek szól. Mert ezért is szeretem a karácsonyt. Változnak az emberi kapcsolataim, velük változom én is. 5 vagy 6 éve voltam először gyermekotthonban fotózni ebben az időszakban. Az olyan szinten terhelt, hogy következő évben nem tudtam menni, csak karácsonyi műsor fotózását vállaltam el. Aztán megtanultam. Megtanultam a jót és a szépet is látni benne. Igen, nem könnyű ezeknek a gyermekeknek. Ám ezek az otthonok számukra a legjobbat igyekszik nyújtani, hogy pótolja a családot.
2012 nehéz év volt, már annyira várta mindenki, hogy könnyebb lesz és keveseknek lett az. Mégis, mintha könnyebben lehetett volna elérni az embereket, mikor segítséget kértek. Idén ennek a gyermekotthonnak a karácsonyi listája nagyon gyorsan teljesült. Minden gyermeknek lett ajándékozója, volt olyan, aki többektől kapott ajándékot. Jó érzés, hogy az adni vágyás szinte tapintható volt.
Aki látta erről az otthonról a tavalyi és a tavaly előtti bejegyzést annak már hozzám hasonlóan ismerősek lesznek a gyerekek. Sokat nőttek az elmúlt egy év alatt. Már megismertek engem is, jól ismerik a támogatókat. Itt is mint az élet annyi területén, valahogy csapattá formálódnak az emberek… Nem tudom mi hozza, lehet, hogy csak simán az én egyéni belső igényem, de együtt tenni sokkal jobb érzés csapatban. Amikor annak aki melletted van, nem kell elmondanod mit érzel.
Ti sokan ott a blog másik oldalán azt hiszem megint kicsit túlmagyaráztam nektek, hogy mit is érzek én most.
🙂
Békés, meghitt ünnepeket kívánok nektek.
Comment
Szívszorítóan szép lett!