Már nagyon itt volt az ideje ennek a bejegyzésnek. Ők az egyik kedvenc történetem tavalyról. Az a dátumsor a címben Vica első emailjéből van. Biztosra ment. Ezek voltak az esküvői dátumai. Én pedig választhattam. Eljöttek a találkozóra, elsőre meglett a kreatívjuk terve, az esküvő részleteit pedig egy rövid emailben megírta egy hónappal később. Majd nem hallottam róluk többet. Az esküvőjük hetében félénken megkérdeztem, lesz-e esküvő tényleg. Vica meg csodálkozott. Miért lenne? Azt mondta, velem kapcsolatban nem voltak kérdések, változók.
Tetszettek nekem. Fiatalok voltak, szerelmesek, kreatívak, vidámak, családcentrikusak, gyerekimádók.
És ahogyan az esküvőn kiderült érzelmesek is, nem is kicsit.
Valahogy minden olyan végtelenül egyszerű és nagyszerű volt a környékükön. Rengeteg fiatal, nagy mosolyok, könnyek, ölelések. Ha fájt a cipőben a lába, akkor mezitláb jött. Mindegy úgy volt jó, ahogyan történt.
A teljes dekoráció saját, családi készítésű volt. A rengeteg apró ötlet. A kedves szavak, melyeket a tortapípírokra (tányéralátétek) írtak egymásnak, a papucsok, a vicces képek, a lila kézel készített papírvirágok, az ülésrend. Nem sorolom, a slideshowban jópár benne van.
Tudom, az esküvő nem a kellékekről szól. Ám itt mivel azok is mind számukra kedves apróság volt, ezért átszőtték az ő napjukat, téve azt még kedvesebbé, rájuk jellemzővé.
A páros fotózásuk a holnapi bejegyzés lesz. Mert az hozott még egy újabb történetet és reményeim szerint még sok másikat is…
Leave a reply