Ha az előző bejegyzésem nézem, nem ez jönne sorban, de egyszerűen ki kellett írnom ezt az élményt magamból…
Tegnap, 2013. április 16-a.
Egy egyszerű keddi nap. Amelynek a hangulatában ülve, számomra egy rendkívüli nap. A dátumára nem biztos, hogy sokáig fogok emlékezni. Ám az érzésekre, melyek azon a délutánon születtek, örökre. Ebben a gyorsuló világban ilyen szót használni, hogy örökre már szinte értelmetlen. Ám most ezt biztosan mondhatom, hiszen olyan energiák, élmény, adomány született, mely maradandó nyomot hagy egy kisfiú és édesanyja életén, egy páros közös életének első napján és mindannyiunkon, akik együtt lehetettünk.
A jótékonysági esküvőről már írtam, mikor elindult a licit.
Tegnap pedig zártuk, együtt, akik el tudtak jönni. Lassan indult, lassan jött össze a csapat, a licitzárás előtti tíz percig nem is igazán történt semmi. Majd elindult az, amit annyian vártunk, kirajzolódtak a licitálók, láttuk, hogy emelkedik az összeg, éreztük, hogy valahol az internet másik oldalán, másik monitor előtt ül az a páros, aki a végleges nyertese lesz ennek az álomesküvőnek. Össze kellett volna számolnom, már hány szolgáltató van, de aki szeretné megnézni, az itt megteheti.
Amikor próbálom elmesélni, milyen élmény volt talán egy olimpiai együtt szurkoláshoz tudnám hasonlítani. Amikor sok ember munkája összeáll egy egésszé, egyszerre érzünk euforiát, büszkeséget, mikor megszületett a végső összeg.
Nem tudom, hogy azért, mert mi nők voltunk ott sokan, vagy mert éreztük, hogy jót adunk egy párosnak, Benedeknek és Melindának, vagy csak azért mert az összefogás élménye hatalmas volt, de ott szem nem maradt szárazon.
A sors pedig nagy rendező. Az egyik esküvőszervező páros jelezte már korábban, hogy az egyik párosuk licitben van. A név alapján pedig sejtettük melyik licitáló lehet az. Így mikor leütötték a licitet, egyből fel is tudtuk őket hívni. Bárcsak ne fotóztam, hanem videóztam volna. Azt a tapsvihart, sikítást, nincs az a kép, ami visszaadja. Remélem Adrienn és Péter érzékelt ebből valamit, de ha máskor nem, az esküvőjükön és az arra való készülődés közben biztosan fogják. 
Érzem ahogy írom a bejegyzést, hogy csapongok, próbálom szavakba önteni, de valahogy nem férnek bele jól.
Úgyhogy néhány kép talán többet mesél…
Tegnap igazából új nevet kapott ez az esküvő. Jótékonysági esküvő 1.0. Ugyanis amíg van történet, van egy párosunk aki ezt érti-érzi és közéjük áll ennyi szolgáltató, addig ez folytatódni fog…
Leave a reply