Évekkel ezelőtt volt egy sütőmargarin reklám, semmi aláfestő zene, effekt, szöveg nem volt, csak a teljes csönd, s a bemutatott képsor zörejei….
Láttuk ahogy egy kéz elővesz egy teflonserpenyőt, hallottuk, ahogy a serpenyő alja koppan a lángelosztón, aztán a kéz gyufásdoboz után nyúlt, kivett belőle egy szálat, hallottuk a sercegést a gyufásdoboz oldalán, a láng hangját ahogy belobbant. Aztán a kéz kibontotta a margarint a fóliából, s azt a forró serpenyőbe csúsztatta. Apró koppanás. Aztán elővett egy deszkát, s egy nagy, súlyos késsel, ami mindannyiszor nekikoccant a deszkának, fokhagymát kezdett apró darabokra vágni. (Ekkor persze talán már mindannyian az orrunkban éreztük a fokhagyma illatát, s kezünkön a felolvadt margarin melegét, amikor a reklámbéli kéz annak hőfokát a serpenyő fölött ellenőrízte.) A serpenyőbe került a fokhagyma, a fakanál pár gyors mozdulatott tett a forró margarinban, aztán előkerültek az apró fagyasztott halak, melyek pár pillanat múlva gyönyörű aranybarnán, ropogósra sülve terültek el a tányéron. Épp olyanok voltak, mint amilyeneket sokunk nyaralásai alatt Neszebarban ettünk.
Talán nem én voltam az egyetlen, aki nem sokkal ezután állt a tűzhelye mellett, kezében a margarinnal és az apró halacskákkal, s újra játszotta, életre keltette a reklámot, és persze gyerekkora nyaralásainak emlékét.
A főzés, az együtt főzés éppen ezért nagyon bensőséges élmény. Hisz egyszerre hat érzékszerveink majd mindegyikére, melyeknek – nem csak ebben az esetben – oly nagyon ki vagyunk szolgáltatva. Látni, hallani, tapintani, szagolni ízlelni az egyik legérzékibb folyamat.
Nem véletlen, hogy Andinak és Lacinak is ez a közös hobbija….
ui. remélem figyeltetek, ezt nem én (Timi) írtam
nem tudok a főzésről így írni
talán azért mert nem tudok főzni sem
így az alábbi lakodalmi recept sem tőlem származik, hanem a menyasszonytól
🙂
Leave a reply