Voltam már egyenruhás esküvőn. De valahogy ez mégis más volt. Azt hiszem a repülésben van valami olyan, amit nem értünk mi földi halandók tisztán, de érezzük, hogy ez különleges lehet. Ferkó gyerekkori álmát valósította meg azzal, hogy vadászrepülő pilóta lett. Ha minden jól megy, lassan már tanítja a pilótákat.
Az ő esküvőjük első megbeszélése is történelem már. Janka barátnővel jött, mert Ferkó akkor már kint dolgozott, tanult. Első pillanattól megragadott a bájos személyisége, a képek pontosan megmutatják, milyen is ő. Ám az ilyen találkozók, ahol nincs ott a vőlegény, mindig nyitva maradnak. Vajon milyen lesz a páros? Milyenek lesznek ők együtt?
Velük kapcsolatban, ha lett is volna Janka után kérdőjelem, nem sokáig tartott volna. A vőlegény olyan email-t írt nekem, amit legszívesebben beollóznék ide. Olyan bizalommal, belsőségesen írt, hogy látatlanban is tudtam, május 7-én a legjobb helyen fogok esküvőzni.
Még valami nagyon fontos, mostantól 720p. Aki szeretné látni, hogy milyenek is a képek valójában, ne felejtsen el feljebb váltani!
Volt egy érdekes pillanat az ő esküvőjük hajnalán. A tábori lelkészük, aki eskette őket, odajött hozzám az aznapi képek slideshowjának vetítése után. Többek között azt mondta, hogy az amivel én fotózok, az nem simán tehetség (bár már annak is örülnék, ha mindig biztos lennék benne, hogy abból kaptam eleget ehhez a hivatáshoz). Hanem egy ajándék, amit Istentől kaptam. Erről sokat írhatnék. Hogy mit érzek ezzel kapcsolatban. Ám inkább csak simán leírom. Leírom, leginkább magamnak, hogy ezzel is megőrizzem a pillanatot, mikor ott megfogta a kezemet és ezeket a szavakat kiejtette. Az érzést, amit a szavai adtak nem fogom elfelejteni.
Az ő esetükben a külön napos kreatív nem is volt kérdés. Ami az volt, a képek publikációja. A Grippen kikerült az anyagból, ám így gondolom, így is sok-sok nem csak menyasszonyimádónak való kép maradt bent.
Nőként fényképezni ilyen anyagot nem olyan egyértelmű. A férfiak természetes vonzódása a nagyméretű fémtárgyakhoz (autó, vonat, repülő) természetes. Én nem is igazán tudtam mit várhatok. Így aztán magam is meglepődtem, mennyi téma volt, a hangár micsoda kánaán volt nekem. A vőlegény kollégái, akik egy-két képen láthatóak, olyan hangulatot varázsoltak körém a történeteikkel, hogy engem is lenyűgözött. Hazafelé értettem meg igazán, hogy milyen fotózásban volt részem, hogy sokak nagy álma, szinte az ölembe hullott. Mentségemre legyen szólva, ott minden pillanatát úgy élveztem, mintha gyerekkori vágyaim egyikét éltem volna meg 🙂
3 hozzászólás
Szia!
Ez egy igazán rendkívüli anyag lett Timi! Döbbenetesen jók a képek, és ez a legfinomabb jelző… engem nagyon megérintett, és nem csak szakmai szemmel. Nem túlzott a lelkész (bár ezt korábban is tudtam Rólad), sőt, abszolút egyetértek.
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon magasra teszed azt a bizonyos lécet, én még nem is látom, csak sejtem hol lehet…
Csaba
Drága Timi!
Már annyiszor leírtam, hogy zseniális… meg fantasztikus… de a legfantasztikusabb az, hogy a képeid még mindig könnyekig meghatnak és úgy érzem azon nyomban szeretnék újból férjhez menni!:-) A mostanihoz persze. Csók,T
Ezzel én is így vagyok. A mostanihoz bármikor újra férjhezmennék :))))