Luca és Ákos Krisztiánon (Debreceni)
keresztül jutott el hozzám.
Amikor esküvőszervező által ül le egy páros, mindig kicsit nagyobb a kérdés, vajon értenek-e majd engem, vajon olvasták-e ezeket a bejegyzéseket. Vagy akár látták-e már a képeket. Az ajánlás a mi szakmánkban nagy szó lehet!
Egyszer régen volt egy párosom, ahol a menyasszony úgy ült le velem, hogy 3 hét múlva esküvő (tél volt) és beszéljük át az aznapot. A beszélgetés felénél tudtam meg, hogy meg sem nézték a képeket. Megfenyegettem, hogy van az úgy, hogy levágom a menyasszony fejét és akármennyire szimpatikusak is vagyunk egymásnak, kötelező megnézni. Hazament és emlékszem az sms-re amit írt, hogy bár nem gondolta, hogy meg kellene nézze, de a képek is tetszenek neki. 😀
Már megint hol is tartottam?
Luca és Ákos…
Tudom furcsa lesz leírni, de az első beszélgetésünkből nekem leginkább Ákos szakmája maradt meg. Aromatőr. Számomra ez kb. az űrhajós kategória. Igen, tudjuk, hogy létezik ilyen, de nem gondoltam volna, hogy Magyarországon is. 🙂 Amit csinál az pedig lenyűgöző. Főleg egy olyan buta ízlésű, szaglású embernek mint én vagyok. Az, hogy vegetáriánus, az még nekem tovább csavarta az egész dolgot. Mert igen, néha húsok illatával is foglalkozik. Tényleg olyan volt őt hallgatni, mintha a holdra szállásról mesélt volna. 😀
Az esküvőben szelídek voltak, hamar megtaláltuk az ő témájukat a biciklizésben (múltkor egy fotózáson tekertek el mögöttem). Egy héttel előttük a Critical Mass érdekes szituációja volt, ahol ugye az anyag egy részét a véletlenszerű egybeesés miatt biciklisek adták. Itt viszont szervezetten. A vőlegény reggel az esküvő helyszínére is biciklin jött. Milyen sokat változott a világ. Annak idején falun a bicikli arra volt jó, hogy eljussak edzésre. Ma pedig egy hobbi, egy kikapcsolódás, nekem meg eszembe sem jut ráülni, viszont fotózni kimondottan érdekes volt egy ilyen csapattal. 🙂
Ahogy a fenti képeket nézem, hihetetlen, hogy már egy év is eltelt azóta.
Ahogy a további képeket nézem, hihetetlen, hogy még csak egy év telt el azóta. 🙂
A kismama képek fotózásának napján felhívott Ákos. Biztos vagyok benne, hogy kimenjünk? Mondtam, hogy persze. Majd háromnegyed óráig bírták, esőben, párában, hidegben, esernyővel, vagy anélkül. Nem tudtam olyat kérni, amire nemet mondtak volna. Teljes bizalommal voltak, elhitték nekem, hogy igen, a szürkeség szép képeket ad majd nekünk. Csapzottra áztunk, de megérte. Mondhatjuk, nekem persze meg, mert ki az az őrült kismama, aki esőben ázik képek kedvéért? De ha a képeket nézzük, igenis találtunk valami olyan szélsőséget, melytől megismételhetetlenné váltak, pont mint egy esküvői sorozat…
Leave a reply