hópehely – Heni&Laci

Egy nagyon hasznos tanácsot kaptam egy fotós konferencián novemberben:
Keep the season in mind.

Május van.
Én pedig decemberi slideshow-k feldolgozásánál tartok. Nem tudom azt mondani, hogy nagyon tudom tartani a fenti tanácsot.
Azonban igyekszem behozni a lemaradásom. A tél bár télhez képes sűrűre sikeredett, azért mégsem olyan, mint a főszezon, így talán lassan majd a képi világom is összhangba kerül majd az évszakokkal.

Ez az esküvő amúgy is lassan sok évszakon csúszik át.
Tavaly nyárra tervezték Heniék. A családi események utolsó pillanatban átírták a dátumukat. Ősszel keresett újra Heni, hogy akkor decemberben megtartják az esküvőt. Egy gyönyörű hóeséses nap lett végül az ő napuk.

Az ő történetük sem múlt el nyomtalanul rajtam. Olyan önigazolás féleség volt ez nekem. Nem a nagy esküvők fotósa vagyok, hanem a nagy érzelmeké.
A násznép egy nagyon jó baráti páros, a két tanú volt. És én. Ennyi.
Ez volt az ő esküvői történetük. Az ő döntésük, melyet mindenki elfogadott. Mert számukra az volt igazán fontos, hogy férj és feleség legyenek, hogy összekössék az életüket. Minden megvolt, ami egy nagyon szép sorozathoz kellett.
Sok érzelem, szép részletek, remek hangulat, helyszínek, melyekhez kötődtek és egy kis szerencse az időjárással.
Megvan a téli esküvő bája. A hideg senkit nem aggaszt és egy kis mázlival még havazik is. Nekünk ez a szerencse megadatott, az esküvő előtt fél órával elkezdett hullani a hó és végig esett. Betakarva tájat, mesevilágot varázsolva.

Nem csak a hóesés volt, ami miatt ez az esküvő olyan különleges volt. A hangulata. Ők mutatták meg számomra azt, amit már sokszor próbáltam elmagyarázni. Úgy kell megélniük, alakítaniuk a pároknak az esküvőjüket, ahogyan ők igazán szeretnék. Hiszen ez az ő döntésük, az ő szerelmük.

Volt itt is minden. Hangulatos készülődés (a zene a slideshow alatt onnan van). A várakozás pillanata a vőlegénnyel való találkozás előtt. Sírás az esküvőn, vidám pillanatok a fotózásban. Esküvői menü: gyertyafényes szendvicsebéd. A délutáni program: kutyasétáltatás.
Mindenki másként képzeli el a nagy napját. Semmi nem számít, csak az, hogy a pár úgy érezze, tökéletes volt.
És ez a nap az volt…