aki nincs velünk
a szomszédságomban van ez a temető, hetente többször végigmegyek a pici úton, mely átszeli
érzem a szomorúságát, de valami furcsa módon szépnek is látom
most vettem egy mély levegőt, nem csak messziről néztem, de belülről is bejártam
a sors véletlenje folytán nem voltam egyedül
két nő kísért el, akik közül az egyik búcsúzik
Magyarországtól
azon gondolkodtam, hogy bár az örökre összefonódás magasztos élményét élem meg a párjaimmal, az elválás valahogy mindenbe bele van kódolva
hosszabb-rövidebb időszakokra, egymástól, barátoktól, történetektől, álmoktól, vágyaktól
néha azért, mert ez így jó
néha azért, mert így rendeltetett
néha azért, mert beteljesedett
bármit is ad az élet, valahogy a hiány mögészegődik mindennek
teszi ezzel a tovatűnő pillanatot varázslatossá
Leave a reply