Olyan mint egy gyerek nyelvtörő. 🙂
Akkor lenne csak mókás, ha egy török esküvőre utazva tenném. Ám most itt pihenni voltam. Kicsit reménykedtem benne, hogy mire idáig jutunk az évben, esküvő kiadatlan nem lesz a gépemen, de szerencsére az a páros, akinek az anyaga félig lett meg, hihetetlen türelemmel vár rám, így Isztanbult sikerült úgy tölteni, ahogy az a nagykönyvben utazás alatt meg van írva. 🙂
Szóval vissza ebbe a régi történetbe. Rövid időn belül mentem vissza ugyanabba a családba. Báty után az öccs nősült. Ugyanaz a család, a fele násznép, a város. Ahogy írtam a korábbi bejegyzésben, ugyanaz az előtte levő nap: a vőlegény születésnapja.
Más a menyasszony (értelemszerűen :)), más az évszak.
Sosem felejtem el, mikor megkaptam az első emailt a vőlegénytől és megláttam a feladót: ΓΕΡΑΣΙΜΟΣ ΓΡΟΜΗΤΣΑΡΗΣ
Hát autentikus vonal rajzolódott ki előttünk, az biztos. 🙂
Agrinion nem egy turistaközpont. 5 óra busszal Athéntól. Télen még kevésbé az. Ha bárhova betértünk (Pető Szilvia kolléganő kísért el ebbe az esküvőbe), megkérdezték, hogy honnan jövünk. Nem odavalósi talán még akadt. De külföldi aztán végképp egy sem.
Mivel ez alkalommal görög-görög esküvő volt. A násznép nagy részének fel sem tűnt, hogy a fotósok nem görögök. Amikor este megérkeztünk a vacsorahelyszínre és a bejáratnál ahol az ülésrendet osztották, megkérdeztem, hogy vajon mi merre vagyunk. Mire valaki odaszólt nekem, hogy miért beszélek angolul. Ránéztem és teljes komolysággal közöltem vele, hogy sajnos görögül nem tudok. Vicces fejet vágott.
A görögök nagyon tudnak mulatni. Ahogy az előző videó is mutatta. Rengeteget mosolyognak, nagy gesztusaik vannak, lendületesek. Élmény velük együtt lenni. Nagyon lazán kezelik az esküvő menetrendjét, ami minden esetben ugyanaz.
Felöltöztetik a barátok rokonok a fiút (szó szerint). Átmegyünk a lányos házhoz, majd oda jön a fiú tanúja a lány cipőjével, amit kibélel egy kis pénzzel, hogy biztosan kényelmes legyen, táncolunk egyet (ott a szobában). Irány a templom. Jó későn van egy szertartás, mely után a páros elmegy pihenni (gondolom az, hogy 3x kell ismételni mindent, az nagyon fárasztó lehet). Meg ilyenkor szoktak fényképezkedni is. Mondjuk nem velem, mert ez már nyáron is azt jelentette, hogy semmi fény, nemhogy télen. 🙂
Szóval hagyjuk, hogy a násznép elkezdjen vacsorázni, majd 9 körül megjön a páros, megvágja a tortát, első tánc, majd leülnek vacsorázni. Aztán elkezdenek táncolni (szórakozott megfigyelőnek ugyanazt, igazából több koreográfiájuk van). Dobálják a szalvétákat, pukkantgatják a habzó, ihatatlan italt. Ezt a 3 pontot variálják reggelig. Mindezt úgy, mintha évek óta nem lettek volna esküvőn, mert hajnal 4-kor mire hazaindultunk, még tele volt a táncparkett.
Ebben a szigorú mindenki által követett rendszer unalmas is lehetne, de nem velük. Remek arcok, nagy mozdulatok, érzelmek mindenütt.
Ami furcsa a sameday slideshow-t nagyon vették. Pedig a falra (amin voltak zavaró elemek) vetítettük, sokan nem jó szögből láthatták. De rengetegen jöttek oda. Itt szaladtam bele másodszor, hogy mennyire nem is feltételezik, hogy nem görögök vagyunk. Odajött egy lelkes vendég, szorongatja a kezem és hadarja a véleményét. Levegőt vesz, ekkor megköszönöm. Egy pillanat csend, majd hahotázik és úgy átölel, hogy ropognak a csigolyáim. 🙂
Így esküvőznek ezek a görögök.
Mivel reggel 7-kor ért haza a párosom, a másnapi kreatív deles kezdésére 10 forintot nem tettem volna fel. Ám csörögött a telefonunk, a párosunk készen. Ami döbbenetes, a menyasszony újrafestette a sminkjét (aznap is ő csinálta) és úgy várt, mint aki nem is 3 órát aludt.
A másnap 20 fokkal fogadott bennünket. Ami esős, szürke napok után jött, simogató napfénnyel. Januárban ez nagy kincs, lehet, hogy ott nem, de a mi téli lelkünknek minden bizonnyal. Csoda helyekre mentünk, sziklába vájt kápolnához, ahol a kőből víz cseped, tavakhoz, amelyek végén ülnek a hegyek.
Amikor elértük az utolsó állomást az olajfák sorait Gogo elsírta magát. Évek óta várta ezt az esküvőt. Tündökölt benne. Ott, mikor a végéhez értünk, elszomorodott.
Ha valamiben hibáztam, akkor az, hogy nem úgy foglaltam a jegyemet, hogy tovább maradhassunk….
Comment
Jajj, nagyon vártam már ezt a bejegyzést. Azt láttam mi volt előző nap, de a nagy napot csak most. Nem hiába, mind az esküvő mind a kreatív nagyon-nagyon… 🙂