Egy szeles nappal, lovakkal, csodás ruhákkal, nagyon jó energiával vártak Violáék bennünket.
Minden szélsőséges időjárás zűrös, bonyolítja a dolgokat, de a képeknek rendre jót tesz. Egyrészt volt tűző napsütésünk, de ilyen fiatal modelleknek még ez is jól áll.
A szél a dekorációt borogatta, egy csomó képen nem látszik, de volt kapaszkodás a dekor mögött, borult minden, fogni, kapkodni kellett.
Aztán ahogy az a nagykönyvben megvan írva, kárpótolt bennünket a viharos szél a sok küzdésért. Hozott nekünk felhőket. Olyanokat, hogy ott akkor úgy éreztem, hogy nincs az a szép idő, amiért én ezt becserélném.
Különleges az, mikor a modell a lóval ilyen viszonyban van. A sok év, amit ezek az állatok között töltött el Gina, itt ezekben a ruhákban, ezekben a percekben, ezekben a mozdulatokban csoda képekbe sűrűsödtek be.
Ahogy a képeket nézem, emlékszem az adrenalinra, az örömre, arra, hogy megint csináltunk valamit, amit nem tudnánk megismételni. Ez akkor-ott születhetett meg. Nagy köszönet mindenki munkájáért, nagyon sokan sokat tettek ebbe bele, hogy ez megszülethetett. A film végén ott a hosszú lista, de nagy köszönet mindenkinek még egyszer. 🙂
Leave a reply