Mondhatnám, hogy már arra sem emlékszem, hogy hol kezdtük. Lassan tényleg olyan hosszú lesz ez mint egy mese. Ha minden részletére nem is, azért az elejére még emlékszem. 🙂 Egy családi fotózással. Mondhatnám, hogy keretbe rendszerezve ez itt zárja szépen, hiszen ez is egy családi fotózás lenyomata. Ám ez csak egy lélegzetvétel. Egy újabb kis hangulat.
A márciusi kiállításon volt egy kép Katiról is. De nem írtam meg a történetét-történetünket. Valahogy csak úgy zajlik természetesen ezer apróság-nagyság-mozzanat-hangulat-sarokkő megörökítésébe csúsztam bele. Még az esküvő előtt egy családi sorozattal kezdtük. Majd 2010 egyik legemlékezetesebb esküvője jött. Akkor még nem szokványos tematikán volt csodaszépen végigvezetve, tele apróságokkal, ötletekkel, odafigyeléssel a készülődésben, az esküvőben, a balatoni kreatívban, majd a 20-as évek építészeti hangulatában is.
Aztán jöttek sorban a családi események, csak nem maradtunk el egymástól az esküvő után. Az, hogy milyen egy esküvő, milyen egy sorozat, sosem írja meg, mi is következik utána. Nem lehet tudni. Bárcsak lehetne olyan verzió, hogy nagy részük életében bennemaradjak, hogy lássam az a nap, melyben oly sok minden sűrűsödik, hogyan is folytatódik a hétköznapokban, az évek során. Ám nincs ilyen. Kevesek maradnak éveken át mellettem, metszében az utammal.
Katiékkal szülinapoztunk, aztán megint szülinapoztunk, majd kollegina babáját vártuk. Majd eljött a nap, hogy már Gergőt vártuk és nem hiába. 🙂
Ezért nem írtam meg a kiállításra a történetét. Nem voltak benne konfliktusok, nagy kiállások, le-felfelé tartó ívek, nagyon viharos részek, fordulatok. A mi kapcsolatunkban nekik köszönhetően van rengeteg odafigyelés, szelídség, részlet, apró dolgok, melyek ereje az évek során összeadódnak, képezve nagy értéket.
Gergő megérkezése után is sok minden történt. Kereszteltük Grétát, puncsoztunk karácsonykor, majd ismételtük szokásosan. Ahogyan a szülinapokat is. Esküvőztünk az ő barátaikkal, a mi barátainkkal, modellkedtek inspirációban, asszisztenskedett nekem csodás esküvőben, segített örömfotózásban, vágta filmjét, ugyanezt tette workshopban. Teljes a lista? Nem, de nem hiszem, hogy bárkinek ereje lenne egy ilyen linkáradatot végigkattingatni. 🙂
Végül itt vagyunk a jelenben. Egy harmadik születésnapon. Gergő sokat változott. Nyitottabb lett, sokkal többet mosolyog. Nagyon helyes, karakteres legényke lett.
Ha lett volna köztünk szükség arra, hogy bebiztosítsák a további témát, azt is megtették. 🙂 Idén szerintem nem ez az egy fotózásunk volt. 🙂