Gergő 2

Sokszor csinálom azt, hogy egy történet előzményét összeszedem a blogomról.
Ezt már képtelenség. Vagyis legalább annyi ideig tartana megírni, mint magát az egész gondolatsort.

A fotózás után ülünk a fiammal a hamburgeresnél. Kati rámcsörgött. Áron meglepődve látta, hogy Kati menyasszonyom volt valamikor. Valahogy már annyira átalakult a szerepe körülöttünk, hogy fel sem merült benne, hogy valamikor egy júniusban egy menyasszony volt nálam. Egyszer már átírtam csak név szerint. Aztán valahogy visszarakta a rendszer a dátummal. 2010-re. :)))

Azok, akik sokat vannak a környékemen, valahogy egyre ritkábban kerülnek a gépen elé. Talán meglátják a rengeteg munkát mögötte. Ám nagyon rossz érzés lenne, ha pont a hozzám közel állókról nem lennének képek. Ha pont nekik nem rajzolnánk mérföldköveket. Olyan egyszerű velük megtenni. Hiszen tudják, hogy kell valami jó kis ötlet (itt a kisautó volt, az apró kiegészítők :). Kell egy nem agyonfotózott helyszín (legalábbis nem általam). Jól jön, ha épp a holtszezon végén vagyunk. Katival, Attissal és Gergővel ha sokat nem is fényképezkedünk, azt hiszem ezt a szülinapi mérföldköveket együtt pakolgatjuk le majd. 🙂

A fotózás közepén összefutottam Bencével (kedves kolléga), persze beszélgettünk. Már rám is szólt, hogy tutira játszom csak, mert nagyon tudok rá figyelni. Így volt. Észre sem vettem, hogy fényképezünk.

Gergő kicsit hamarabb fáradt el, mint én számítottam rá. Egyszer csak hirtelen vége lett a fotózásnak, pedig alig kezdtük el.
Utána agyaltam, hogy vajon sikerült-e egyáltalán bármit fényképeznem. Teljesen meglepett, amikor válogattam. Nagyjából a felére saccoltam volna a képek számát, amit meghagyok. Ha nem koncentrálok, kétféleképpen történnek az események. Annyira elmerülök az emberekben, a társaságukban, hogy nem is fényképezek. Vagy az történik, mint most, hogy észre sem veszem, hogy azért fotóztam, nem csak beszélgettem. :))))

Gergő, boldog szülinapot!
A 3. szülinapi fotózásod helyszínét pedig már megálmodtuk. 😉