Áprilisban már írtam róla, hogy Brazíliában jártam március elején.
Azért mentem, hogy Polgár Judit útját végigfotózzam. Mivel Judithoz személyes szálak is fűznek így pontosan tudta, milyen esküvő mániás vagyok. Mielőtt kiértünk, a szervezők már tudták, hogy Judit fotósa a szombat estét nem a szállodában szeretné tölteni. Azon a szombaton bejártuk a két legnagyobb esküvőhelyszínt, megismerkedtem egy édes esküvőszervezővel és majd belemerültem Fernanda és José esküvőjébe.
Furcsa dolog úgy esküvőn fotózni, hogy nem én vagyok a fotós. Meg vendég sem vagyok. Azt hiszem a protekciós turista kategóriába sorolhattam magam. Nem panaszkodhattam. A páros megnézte az oldalam, így a helyi fotósok ‘beengedtek’. Tényleg nem lehet egy rossz szavam sem. Mókás volt egy olyan szolgáltatói asztalnál ülni ahol 3 fotós, 2 videós kolléga (természetesen férfiak) nézegették a számukra teljesen idegenül dolgozó európai nőt. Egyikük alapfokon beszélt angolul és nem elutasítók, hanem érdeklődők voltak, nézegették, a kamerákat, a képeket, amiket készítettem, kérdezgettek, már amennyire ezt meg tudták tenni.
Ám ennél még furcsább volt, hogy a párosom sem beszélt angolul. Úgy készülődni, fotózgatni egy párost, hogy nem tudok hozzájuk szólni, hát az nagyon furcsa állapot volt. Az egyetlen, amiért elmondhatom, hogy nem okozott gondot, az a brazil mentalitás. Odakint az élet könnyű, minden megy a maga útján, minden jó lesz és mindennel elégedettek. Rengeteget mosolyognak és mondják a magukét, akár értem, akár nem.
A levelezésünk is ennek szellemében ment, írt a vőlegény nekem portugálul én meg válaszolgattam angolul.
🙂
Ez az anyag természetesen nem olyan, mint amikor én fotózok egy párral. Csodálatos volt márciusban a lemenő nap fénye. Amikor a menyasszony egy ablaktalan szalonban készülődött. Este, sötétben mentek kreatívra, 2 vakuval, hát ezt én kihagytam. Majd egy órát töltöttek el csoportképekkel, ez sem nagyon van benne az anyagban. Egyébként meg volt egy szép szertartásuk, egy hosszú vacsorájuk, fél perces tortavágás és buli hajnalig.
Én jól éreztem magam, ők nagyon örültek a másfajta képeiknek úgyhogy a legjobb módon telt a március 3-i szombat estém Caxias do Sulban…
Leave a reply