Március első hete lesz női programokkal. Annak idején a nőnaptól hogy szenvedtünk. Ma sem egyszerű kérdés, ki-kihez hogyan viszonyuljon, kit illik köszönteni, kivel furcsa ez. Mindenesetre kedden nyílik egy nőkről szóló kiállítás, majd csütörtökön lesz egy női konferencián egy előadás, melyen szintén nőkről beszélgetünk majd.
Ez a péntek este nagyon nem erről szólt. Ha van másik véglet, akkor ez az volt. Fényezhetném a szituációt, hogy milyen sportrajongó vagyok, de hamar lebuknék. A focit nem szeretem nézni, nekem azt a játékot nem veszi be a gyomrom, amit gólra játszanak és egy világbajnoki döntő 90 perc után lehet 0:0. Kézilabdát nézni csak hiányokat generál. Még most is előfordul, hogy álmodom vele. Amikor pedig a futópadon végzek, be vagyok melegítve, mit nem adnék, ha nem súlyzókhoz, hanem labdához lehetne nyúlni…
A hoki viszont meglepetést hozott élőben. A tévén számomra szinte követhetetlen játék élőben pergő, izgalmas, lehet követni, mindig történik valami. Az amit osztanak egymásnak, az döbbenet, hogy vannak olyan szabályok, melyek megengedik. A házigazdánknak pedig igaza volt, itt nincs nyavalygás. Mindegy mekkorát kapsz, fellálsz, max a cserepadig mész. Senki nem húzza az időt, mindenki teljes energiájával a játékra koncentrál.
Az, hogy az első ilyen eredmény született, hát az a hab volt a tortán. Merthogy ezzel a csapattal szemben ez talán az egyik valaha legjobb eredménye volt a Fehérvárnak.
Gratula a csapatnak.
Leave a reply