Nos, ennél a bejegyzésnél majd arra kell vigyáznom, ne írjak túl sokat. Évivel és Csabival szövevényes történetünk van, melyben mi átszőjük az életük ezen szakaszát, ők pedig kapcsolódnak minden fotográfusunkhoz a cégben, velem hónapok óta lassan szerintem hét nem telik el, hogy valamit ne egyeztetnénk. Kezdem az elején. Tavaly januárban járunk. Érkezik egy ajánlatkérés hozzám Évitől. Egy másik Csabitól Csabához (nászriporter). Ők pedig kapnak egy azonos ajánlatot. Nincsenek sztenderdek egy ilyen szituációra. Leültünk négyesben. Ebben a találkozóban nem is az volt az igazán érdekes, hogy kit is választanak esküvői fotósuknak, hanem az, hogy azon a találkozón előkerült Csabi (vőlegény) ipad-je. Tele csodálatos képekkel Cinque Terréről, ahol a szerelmük kezdődött. Egyből elkezdtünk álmodozni arról, hogy milyen is lenne ott fotózni a kreatívjukat. A mi szakmánkban az egyik legcsodálatosabb, hogy álomszerű dolgok tudnak valósággá rajzolódni. De nem ugrálok ennyire előre, hiszen ez a történet vége, ami olyan tartalmas, hogy inkább külön bejegyzésbe fog kerülni.
Kezdjük a tavasznál. Egy vidám eljegyzési sorozatnál. Egy save the date video képanyagát fotóztuk be. Szeretem, mikor a kellékek segítenek nekem egy fotózásnál. Ebben ők nem szűkölködtek. Hoztak fátylat, Csabi vőlegény frakk kabátját, a jól ismert ipadet, kis rajzokkal, édes képekkel. Ám az igazi meglepetés a piknik volt a végén. Meglepetés nem csak nekem, hanem Évinek. Csabi mindent megvett, ő készítette a szendvicseket, választotta a bort, nem maradt ki a gyertya, a virág, a kis tábla sem. Hát eredeti, romantikus ötletekért vőlegényünknek nem kell a szomszédba mennie. Nem csak Évi hatódott meg, de én is, mivel 3 szendvics lapult a kosárban.
Ősszel pedig eljött szeptember 10, az esküvőjük napja. Előtte nap még Meli lefotózta a polgárijukat, de ezzel már nem is akarom kavarni a szálakat.
Valahogy minden finoman az olasz hangulatba csúszott át (bár biztosan az is hozzátartozik, hogy én is fejben készülődtem a nászútjukra).
🙂
A kedvenc éttermükben, a Porcellinoban tartották a lakodalmat. Megvan a bája, mikor egy páros úgy álmodik, hogy a számára kedves hangulatokat, kötődéseket beemelik az esküvőjükbe. A képek pontosan visszaadják azt, milyen is volt ez a szombat. Tele szépséggel (a dekoráció elkövetőjét szerintem a blogolvasóim megismerik), tele érzelemmel, remek étkekkel, jó zenével. És akkor itt egy kis fennakadás. Első táncuk zenéje fantasztikus. Ám a képeiket nem tudom tovább szelektálni. Úgyhogy aki ezt a verziót nézi, készüljön fel, hogy lehet, hogy nem lesz elég megnézni egyszer, hogy felfogja a képeket.
Aki pedig úgy gondolja, megnézné lassabb verzióban itt megteheti.
Bár egy nagy fotózásra készültünk a következő napokban, azért az esküvő napján is elugrottunk egy órára, csak bemelegítésképpen…
Ez a montázs pedig saját szórakoztatásra készült, de ha már megvan, csak nem hagyom ki. Mondtam, hogy hosszú bejegyzés lesz.
🙂
2 hozzászólás
Gyönyörű az egész…….de ez az eljegyzési sorozat, egyszerűen nagyszerű, fantasztikus! 😉 LIKE 😉
:))))))))))