Próbálom felidézni, mikor volt az utolsó alkalom, hogy ez megtörtént velem. A digitális világban biztosan nem. Az pedig azt jelenti, hogy 2003 óta tuti nem. És azelőtt sem igazán áll össze a kép, hogy melyik esküvőn lehetett az utolsó, hogy úgy vettem részt, hogy nem én fotóztam. Hát furcsa is volt nagyon. Délelőtt volt egy másik esküvő, mégis csak szezon van 😉 Annak története hamarosan, az sem volt átlagos.
Délután azonban ott álltam a templomban teljes harci díszben (ruha amiben simán fekhetek a földön, két kamera az oldalamon, hátizsák a közelben). Néztem a kollégát a szertartás alatt. Meg a gratulációnál. Úgy kb. 1 óra után hátradőltem, áttekertem mind a két gépem jpg, fekete-fehérre és elkezdtem játszani. Meg beszélgetni, meg enni és persze táncolni. Azt hittem nehezebben fog menni. Hogy ideges leszek, hogy én nem így csinálnám. Valóban másként csinálom, de Daróczi Csabi ott volt mindenütt, lefotózott mindent. Aki ismeri a munkáját, az tudja, nem is akárhogyan.
Szóval köszönöm ezt az élményt neki és nektek is Edó és Attila!!! Sok boldogságot!
Comment
Kedves Tímea!
Már sokszor nézegettem blogodat és nagyon tetszik. A videók hangulat elragadó. Próbálkozom én is videó készítésével és tisztában vagyok azzal is, hogy nem mindegy milyen képekből készítem, de valahogy nem akar szépen összeállni. Te milyen programot használsz? Nekem jelenleg a Nero Vision áll rendelkezésemre, de nem vagyok vele teljesen megelégedve. Tudsz olyan programot ajánlani, aminek könnyen megtanulható a kezelése és szép videót készít?
Még egyszer gratulálok az oldalad. Minden jót kívánok
Köteles Nóra