No nem az idei…
Igen, még mindig le vagyok maradva, mindig reménykedem benne, hogy egyszer nem így lesz, hogy egyszer utolérem a történeteket. Nem reménytelen, de sok mindennek másként kellene történnie az életemben, mint ahogyan az elmúlt évek hozták. Ez pedig nem a 2014 lesz. Hamarosan indul az új szezon, remélem rengeteg ilyen párost hozva, mint Erika és Zoli volt.
Nem itthon élnek, Viki az esküvőszervezőjük volt aki a részleteket összerakta.
Nagyon változó, hogy mi az amit egy párossal egy esküvői fotózást megalapoz. Néha nagy felületen érintkezünk. Néha szinte csak belecsöppenek az esküvőbe. Az, hogy az esküvő napja milyen lesz, nem ezen múlik. Ezer apró dolog adja össze. Nincsenek szabályok, nincsenek előre biztosan meghatározott vonalak.
Őket alig ismertem. Ám olyan könnyű volt fotózni őket. Szépek voltak a részletek, megkaptuk az első kék eget abban az évben, a bárányfelhőivel. Erika mozgása nagyon szép volt, légies.
Zoli a reptérről nászútra menet írt nekem egy levelet. Nagyon édes vőlegény volt, aki az egész esküvőt végig nagyon élvezte. Rengeteget mosolygott, megélte a pillanatokat. Ám még én sem sejtettem, hogy a fotózás számára ilyen élmény volt, a sameday slideshow ilyen sokat jelentett neki.
Az egyik énem azt mondaná, hogy ide berakom ezt a levelet. Hiszen olyan szavakkal van tele, amelyet most újraolvasni is olyan élmény, pont mint amikor először megkaptam. Hogy az, hogy egy vőlegény így él megy egy fotózást, azt megosztani élmény.
A másik énem viszont azt mondja, ezt a levelet én kaptam, azok a szavak ott a reptéren a nászúton legelején nekem íródtak.
Minden esküvőnek megvan a saját története. Amelynek egy része kerül idáig. Sok mindent megírhatok és megírok itt, de nem mindent. És ez jól is van így. 😉
Leave a reply