talán nem kellene megírnom ezt a bejegyzést
talán nem éjjel kellene megírnom ezt a bejegyzést
talán nem akkor kellene megírnom ezt a bejegyzést, amikor fáradt vagyok
amikor megnézve a képeiket elérzékenyülök
de már hónapok óta bennem van ez a történet
tépelődök a sorsukon
hiába
annyi csodálatos érzelmet érek meg, a szerelem végével ritkábban találkozom
lehet, hogy sokszor naiv vagyok, tudom, hogy mindenben ott van az elmúlás, csak annak ideje és módja más
ezt a párost láttam
szerelembe esni
szerelemben lenni
szerelmükből kiszeretni
nem az én dolgom? ne szóljak bele? miért bírálok? miért mondok véleményt?
leginkább azért írok róla, mert a szívem hasad ezért a kapcsolatért
20 évvel ezelőtt élnek, hiszem, hogy Edina és Ádám már házasok lennének és boldogan élnének életük végéig
valami van ebben az űzött világban, ami tovább tol embereket, ami miatt nem tudnak ott megállni ahol kell
persze, tudom, hogy ha két ember között nem úgy alakulnak a dolgok nem szabad összeházasodni
de most úgy érzem nem közöttük volt a hiba
hanem ez a furcsa világ, lett ennek a szerelemnek a sírköve
ahányan vagyunk annyi véleményünk van a témáról
nem akarok senkit meggyőzni
senkit megbántani
nem akarok senki hibáztatni
csak a képeket nézve nem tudom elhinni, hogy a második fotózásuk után egy hónappal ez a szerelem már nem létezett többé…
Leave a reply