Katit&Attist már ismerhetik a rendszeres blogolvasóim. Az utolsó fotózásuk slideshowjánál már egy kicsit írtam is róluk.
Most akkor kezdeném előről.
A készülődésről soha nem csinálok külön slideshow-t. Az egy bevezetés az esküvőbe, egy kis hangulat, pár kép az esküvő előtt. De ez a készülődés legalább annyira rólam szólt, mint róluk. Az egész menetrendje profin meg volt szervezve. A csajos sminkelés elejére rakták a menyasszonyt, hogy utána fotózhassam egy kicsit, amíg a többiek végeznek. Mert tudták, ha meglátom a házat, ahol készülődünk, tele leszek ötlettel.
Átlátszó vagyok, vagyis inkább könnyen olvasható. Pontosan tudták, mire fogok reagálni mint ember és mire mint fotós. Hogy imádni fogom az egész hangulatot, a vidámságot, a könnyedséget, ami ott volt. Fotósként pedig rákattanok a kellékekre, amelyek nagy része tudatosan volt elhelyezve. Volt egy pillanat, amikor szinte már el is szégyelltem magam, hogy mennyire könnyen manipulálható vagyok. Kati pontosan tudta mi a kedvenc színem, gyűrűben, párnában és még a cipőben (!) is azt választotta. Remélem nem csak miattam, de engem az elején elkapott ezzel. Az, hogy a tesó cipője az ablakban van, a nyaklánc hegyek között, hogy a tükör (amit erre az alkalomra hoztak) tökéletes helyre van lerakva. Hogy függöny került fel oda, ahol eddig nem volt, mind része volt a játéknak. És én szépen mint egy kisgyerek a cukorkákat szedegetve mentem végig rajta 🙂
A szervezéshez az is hozzátartozik, hogy a vőlegénnyel nem én készülődtem, hogy csak rájuk koncentrálhassak. Így köszönet Fender Csabinak Attis képeiért.
Gond-e, hogy ennyire könnyen kiismerhető vagyok? Nekem nem. Egyszerű dolgok motiválnak emberként is. Szeretet, elismerés, odafigyelés. Ezekből tőlük olyan hullámokban kapom, hogy sokszor elgondolkodom, hogy tényleg megérdemlem-e…
Ez tehát az ő készülődésük, ami rólam szólt 🙂
4 hozzászólás
Azt gondolom, hogy csak nyitottnak kell lenni rád é… A cipő és gyűrű hidd el véletlen! Csak azt tudtam hogy színes cipő KELL, a gyűrű pedig általános iskolás éveim lezárására kaptam!
Véletlen? Nem hiszek bennük! 🙂
Ja igen, a sorszerű véletlenek. De a türkiz boát, még mindig imádom, amit az esküvőn véletlenül pont az én székemen ült 🙂
Ejnye, ezek a véletlenek..az ücsörgő boa, a türkiz cipő…:))
Ti sem vagytok nekem véletlenek! :)))
Csak, hogy folytassam a sort!
A legjobb fotós (és még mennyivel több ennél!), legeslegaranyossabb K., a legjobb esküvő – így egy rakáson…nem túlzás ez már egy kicsit? 🙂
Kb. harmadszorra próbálom leírni, hátha most sikerül… 🙂 Szóval a boa nem véletlen, a tervezés meg a részletek Babi műve, ezt (is) neki köszönhetjük! 🙂