Péntek 13-a van, ünnepeljünk csajosan, stílusosan, 2013. szeptember 13-án, 13 óra, 13, perc, 13 másodperckor.
Volt valami nagyon könnyű ebben a mai napban. Nem tudom, hogy miattam (fel voltam dobódva egy írástól, majd annak a fogadtatásától). Vagy Edina miatt (fel volt dobódva 4 nap tangózástól). Vagy miattunk. Mert nem először töltöttünk el együtt két órát. Mert már túl voltunk azon, hogy le tudom-e őt fotózni szépen. Sem neki, sem nekem nem voltak kérdőjeleink. Csak pörögtünk, beszélgettünk, csináltam vagy hatszáz képet, majd átugrottunk egy könnyű ebédre a szállodával szemben. Közben pedig megszületett ez a sorozat.
Az esküvők, szerelmek után egyértelműen ez a másik kedvencem. Minden nőnek kellene, hogy legyen egy ilyen sorozata. Mi nők mindannyian áthaladunk azon a ponton, amit szeretnénk megőrizni örökre.
Én harmincnál mulasztottam el pillanatot. Egy másik bejegyzésben majd mesélek arról, amikor a korom okozta kompromisszumot elfogadtam és átálltam a kamera másik oldalára.
Edinának köszönöm, hogy megengedte, hogy felrakjam a képeit. Már írtam erről, hogy kevesen kezelik a testiséget ilyen természetesen. Idén már ő a 2. úgyhogy idén már sokkal jobb évem van, mint tavaly volt. 🙂
Leave a reply