Végy egy szépséges leányzót. Aki szokva van a kamerához. Nem én fényképeztem először. Ami jó, hogy nem sokkal az esküvő előtt tudtam meg, mert nem maradt időm ezen izgulni. Így aztán nagy elvárásokat, tökéletes, tanult mozdulatokra számítottam. Kaptam helyette egy bájos, szeretnivaló párost.
Ők nagyon képben voltak a mai magyar esküvői fotózással, fotósokkal.
Sokat gondolkodtam, vajon miért engem választottak. Talán mikor a ceremóniamestert megláttam akkor jöttem rá igazán. Mert bizony érdekes módon a ceremóniamester hölgy volt. Nem túl gyakori…
Lágy dolgokra vágytak, nem extrém, nem pedig soha nem látott beállításokra. Természetes, szeretnivaló fotókra.
Soha nem volt még ilyen, hogy ennyi képen, fizikailag is ilyen közel lett volna egy páros. Vagy ennyi képem lett volna arról ahogy egymást csókolták.
A kedvencem a polgári volt, ahol mire elhangzott az első csókra a felkérés, már kettőn túl voltak.
🙂
Tele vannak ezek a képek bájjal, bizonytalansággal, ragaszkodással, tiszta örömmel, szerelemmel.
Dia (sok más pozitív tulajdonsága mellett) tehetséges is. Táncolni és zongorázni is tud. A kreatív képeik alatt hallható zenét játszotta el az esküvőjén. Kevés meghatóbb pillanatot láttam esküvőn, mint ahogyan ez a lány ott ült a zongoránál és ezt a csodaszép darabot játszotta…
Leave a reply