Lacinak határozott elképzelései voltak a páros fotózással kapcsolatban. Az utómunkát is magánál tartotta, mert nem igazán szerette azt a vonalat, amit a hazai kidolgozási stílus képviselt az elmúlt években. A másik jellemző az, hogy nem szántak rá túl sok időt. Vagyis lett volna idő, ha én nem ragaszkodom a tánchoz. Azért van itt a bejegyzésben egy telefonos, repteres kép, mert gyakorlatilag a végét a reptéren vettük fel. A fotózással kapcsolatban kompromisszumot kötöttünk, én megkapom a Kanadát, ők megkapják a kedvenc helyüket. Hát nem mondom, hogy csúcsfényekben az erdőben fotózni kollégát nem volt izzasztó. Ez gyakorlatilag a tiltott kategória nálam. Cserébe a legszebb fényekkel érkeztünk meg a városba, amit az én terepem volt. Tudom, hogy táncos párral könnyű, de attól én még szeretem azt hinni, hogy ehhez az esküvőhöz én kellettem. 🙂 Hogy miért lett egy ilyen színes anyag fekete-fehér? Mert megint azt csinálhattam, amit akartam 🙂
Leave a reply