Hetek óta tologatom ezt a videót. Pedig úgy szeretem, már annyiszor megnéztem. Valahogy annyi anyag jött össze, a legutóbbi hármas bejegyzést pedig nem akartam szétdarabolni. Így most fért be. Ami nálam nem annyira furcsa, hogy valami hetekkel, hónapokkal később kerül fel. Ám az még nálam sem fordult elő, hogy mire a blogomra eljut, már 3000 felett van a nézettsége. No nem azért, mert olyan fantasztikus videós vagyok.
Hanem az a lány, akiről a videó szól rendkívüli sikereket mondhat magáénak és egy világ kíváncsi arra, mit is csinál.
Nekem pedig ismét az élmény része jutott.
Judit kiemelkedő sportoló. Ám remek utitárs is. 26 órát utaztunk oda és vissza sem volt rövidebb. Közben játszott, rapid openen, soktáblás rémes időkontorolos versenyen, tartott rengeteg előadást, látogatott iskolákat. Mindezt mosolyogva, lendülettel, vidáman, tele energiával. Én pedig fotózgattam őt, a brazilokat, mindent ami megragadott.
És abból volt bőven. Brazília sokféle. Mi egy európai részébe csöppentünk, egy szüreti fesztiválba, jólétbe, egy működő városba. Február vége volt, napsütéssel, jókedvvel. Nekem gyakorlatilag ezzel a héttel indult a holtszezon, mert a brazil mentalitást pillanatok alatt át lehet venni. Könnyű azonosulni azzal, hogy nem kapkodnak, úgyis jól alakul minden, mosolyognak és csinálják. Itthon kicsit nehezebb ezt megvalósítani, de vannak dolgok, melyeket hazahoztam.
🙂
Most hétvégén volt egy furcsa élményem. Kint az utolsó éjjel elmentünk táncolni. A brazil zene és szamba gyorsan a kedvencem lett. Senki nem táncol egyedül, így a lányok adtak egymásnak, amíg meg nem tanítottak. Ám nem is ez az érdekes. A hétvégén Soltvadkerten a zenekar az egyik kedvenc brazil számomat (kint hallottam először) játszotta az óvodás bálban. Nem is rosszul. Sokszor megdöbbentő milyen pici ez a világ…
Leave a reply