Ezt a bejegyzést már fél éve meg kellett írnom. Bár lehet, hogy ráérnék fél év múlva megírni.
Valahogy így vagyok ezzel a tanítással. Arra nem hivatkozhatok, hogy túl fiatal vagyok még hozzá. Ám valahol mégis éretlen vagyok, magam is tele kérdésekkel.
Sokat érzek és keveset tudok. Ami néha nyomaszt, néha kifejezetten örülök neki.
A TEF-ekbe (Tudatos Esküvői Fotográfus) belecsúsztam, a társam Csaba nagyvonalúan ajtót nyitott nekem hozzá. Ez az csapatmunkánk egyik leglátványosabb eleme. Mert ennek vannak részei amit én imádok (a menyasszonyok szervezése, helyszínkeresés) és vannak, amelyektől megfeküdnék (jelentkezések kezelése, kapcsolattartás a résztvevőkkel).
Csaba tudatos fotográfus. Nála a motíváció a tanítás mögött az elhivatottság az oktatás felé. Ez az ő gyermeke. Én csak nevelgetem picit 🙂
A TEF-ek sokszintű képzést nyújtanak. Én igazából a 3. szinten kapcsolódom be intenzíven. Aki szakmabeli és ismer személyesen, az biztosan tudja, mennyire szeretem a fotós találkozókat, workshopokat.
Ezt Csaba is tudta, amikor meghívott az első három TEF 3 workshopra. Akkoriban a nászriporterségem még ötlet szintjén sem létezett. Csak az volt, hogy én szeretem ezeket a napokat és már akkor Andi (Creations) adta a ruhákat. Ott öltöztünk nála és én ‘megnyertem’ a menyasszonyokat (és persze vőlegényeket) arra a napra. Én vittem őket, kerülgettem, figyeltem. Semmi extra, szokásos ‘én menyasszonyom’ tünetegyüttes.
Októberben már azonban élesre fordult a játék. Ezzel a 2. nagy önámításom dőlt meg. Az első annak idején az volt, hogy én nem fotózok pénzért, mert annyira imádom, hogy nem hagyom, hogy munkává váljon számomra. A 2. pedig, hogy nem tanítok. Annak idején a tanári diplomám úgy vettem át, hogy én gyerek környékére nem megyek.
Valahol mindkét állítás megbukott és megmaradt. A fotózás munka lett, ám a fotózás része ma is szenvedély. A munka rész az a számítógép előtti rész, kemény, időtrabló. De a fotózás az továbbra is hatalmas öröm.
Most sem tanítok. Csak fotózok és elmesélem közben, mire jár az agyam, mire kattanok, mi fontos számomra, mi mozgat.
Az, hogy ezt kollégák (állítólag) hasznosnak tartják végtelen örömmel tölt el.
Sokat tudnék még írni erről. De majd részletekben. Addig is itt van egy slideshow, amit Csaba készített a munkánk ezen oldaláról:
Ezt az idézetet kolléganőm küldte át nekem.
Szerintem erre a bejegyzésre várt 🙂
„Mi biztosítja a nehéz, ám boldog életet?
1. Találd meg, mi az, amivel mindennél jobban szeretsz foglalkozni!
2. Csináld, nem törődve, mi is áll az utadba.
3. Add át tudásod gyümölcsét, amely ebből terem – mindenkinek, aki kéri.”
Richard Bach
Leave a reply