Még mindig sok feldolgozásra váró anyag van a slideshow mappában. Ez az anyag rekordott döntött, a fotózás és a kész slideshow+blogra kerülés folyamatban.
Meg van az előnye annak, ha egy páros anyaga workshopon kerül fotózásra és másnap az oktatás az utómunka 🙂
A TEF (Tudatos Esküvői Fotográfus) workshopok a társam Fekete Csaba ‘szerelem-gyermekei’. A tanítás számára szerelem. Én pedig a csapatmunkát imádom, amit ha keverünk egy kollégákkal eltöltött nappal, akkor ez számomra is azonnal igen vonzó egyveleg lesz 🙂 A workshop függőségemről pedig már szerintem korábban írtam. Valahogyan a normál résztvevőből, a vendégbe, a szervezőbe, majd oktatóba átcsúsztam nem mondanám, hogy tudatos. Még leírni is kicsit félelmetes, hogy oktatok. Olyan túlzásnak érzem. Mert igazából nem tudok. Az oktatás nem az én érdemem, Csaba az, akinek munkássága ezeket a csoportokat összehozza.
A fotózást csak úgy csinálom. Érzésből, a tudatosság csak utána jön, már ha jön egyáltalán. Ha pedig valakinek a tudása nincs rendszerezve (az enyém egy káoszban kering) nem tudom, hogy lehet-e oktatni. Úgyhogy csak fotózok, közben pedig reménykedem, (előtte pánikolok) hogy akik ott vannak velem együtt, szintén élvezik, hasznosnak találják..
A fotózás nap nagyon nehéz volt számomra. Nem volt esküvő, ahol valaha így elfáradtam volna, mint itt. Az egyik modell párosunk számomra nagyon fontos volt. Az ő helyzetüknél valóságosabb szituáció workshopon nem létezik. Annamarival és Imivel külön napos kreatívot terveztünk. Valami egyedit szerettünk volna. Imi imád fotózni (ő is fényképezett :), az átlag feletti vizuális kultúrával rendelkezik. Annamari így már gyakorlott modell. Az eljegyzési fotózáson pedig már láthattam, hogy nem akárhogy mutatnak a képeken. Mivel tudtam mennyire szereti őket a kamera, hihetnénk, hogy valahol könnyebb is volt. Az előny azonban egyben hátrány is volt: már volt egy nagyon jó sorozatuk, melynél még többet akartam. Annamariék kész anyaga olyan kellett legyen, mely nem hagy hiányérzetet bennem.
Ugyanezt az elvárás volt magammal szemben a kollégák felé is. És átadni is szerettem volna. Megmutatni, hogy mi az amitől számomra egy kép él, amitől talán működik egy sorozat. Ám átadható ez a tudás? Tanulható ez a szakma? Odaállhatok-e úgy, hogy ez kérdőjeles számomra? Egyet tudok, próbáltam teljes szívemből fotózni, tanítani.
Annamari és Iminek nagyon tetszett a végeredmény. Bízom benne, hogy a kollégák is láttak olyan beállásokat, mely segít nekik az ő útjukon nagyobb lendülettel haladni mostantól.
Ezt a slideshow egyszerűbb, letisztultabb formátumban szerkesztettem. A minőséget szerettem volna megtartani, illetve a szűrős, eredeti képek közti különbséget megmutatni. Így ezt most érdemes egész képernyőre kinagyítva nézni.
Egy kedves kollégám, Csomor Attila küldött egy verset a workshop kapcsán. De nekem ami még jobban tetszett, az a vers bevezetője, amit most tudtam meg, hogy ő írt. Hadd osszam meg veletek:
A Világ
A Világ teljes és mi benne emberek, ennek a teljességnek a részei vagyunk. Bármi történik a világban az hatással van ránk és bármit teszünk az hatással van a világra. Amint ezt megtapasztaljuk, megértjük a világért való felelősségünk. Megértjük, hogy ha szebb Világról álmodunk, akkor csak és kizárólag rajtunk múlik megvalósítjuk e azt, vagy sem…
Ébredjünk hát és cselekedjünk!
Leave a reply