Bárki aki megnézi a slideshow-kat egy valamiben biztosan egyetért velem. Ez egy rendkívüli páros.
Olyan világot mutattak, melyet lefotózni már játék volt.
Tél van, január. Kapok egy ajánlatkérést december végefelé, amire elküdtem a szokásos válaszomat. Január 22-i esküvő és mivel nem jelentkeztek pár hétig ezért nagyon meglepett a január 2. hetében a telefon, hogy akkor igen lesz esküvő és igen én fotózom. Egyeztettünk egy gyors találkozót.
Az igazi meglepetések itt kezdődtek. Az első, hogy bár sietve szerveződött, ám igazi nagy lagzi tervei rajzolódtak ki. Bár a fotózással kapcsolatban nem voltak pontos irányvonalaik, az esküvő egyéb részleteiben tele voltak határozott, egyedi ötletekkel. Az ötletelésből a kisfiukat Artúrt sem hagyták ki. Főszereplője az esküvői anyagnak. Nem lehetett nem imádni ahogyan kalapban, frakkban biztosította a folyamatos témát 🙂
Szeretem tudni, hogyan talál meg egy páros, milyen utat jártak be míg eljutottak hozzám, míg meghozzák a döntést, hogy én legyek az esküvői fotósuk.
Az ő verziójuktól finoman lefejeltem az asztalt. Egy kedves kolléga ajánlott, aki vendégként ott volt az esküvőn. Ami még nem lenne rendkívüli dolog. Ám Joki úgy kért ajánlatot, hogy az oldalamból a telefonszámomat nézte csak meg. Úgy hozták meg a döntést, hogy én leszek a fotós, hogy meg sem nézték a képeimet. Ez igazából nem számomra dícséret. Hanem arról szól, hogy ők a számukra fontos emberekben hogyan tudnak bízni.
Finoman megfenyegettem őket, hogy hazamenve nézzék meg az oldalam, mert van az úgy, hogy levágom a menyasszony fejét 🙂
Nem mindenkinek vagyok én az esküvői fotósa. Nem mindenki szereti, ha ennyit beszél a fotósa. Nem mindenki szereti, ha olyan képek készülnek, amelyek mondanivalója nem mindig egyértelmű. Néha egy kép azért marad benne a válogatásban, mert számomra hangulatos, de nem biztos, hogy sokakat megszólít.
Velük kapcsolatban nem voltak félelmeim. A találkozó annyira jó hangulatú volt, hogy nagyon reménykedtem benne, hogyha megnézik a képeim, még mindig úgy gondolják, jó döntés voltam.
Joki állítja, hogy a találkozó után megnézte az oldalam, de visszanézve ez már igazából lényegtelen. Mert az ő képeik egy nagyon jó sorozat lett. Hogy miért állítom ezt ilyen biztosan? Mert ott aznap vetítettük a képeiket. A közönség tapsolt, nevetett a slideshow vetítés alatt, ők pedig boldogok voltak. És ennél egyértelműbb visszajelzés kevés van.
Ám a siker itt nem csak az én érdemem volt. Ez azon ritka esküvő volt, melyre társam, Fekete Csaba elkísért. Idén eddig az egyetlen, ahol együtt dolgozhattunk. A menyasszony rokonságából, barátaiból sokan nem beszéltek magyarul. Ez Csabának hazai pálya volt. A készülődés a nyelvek kellemes keveredésében zajlott, én sajnos a 3-ból csak kettőt beszéltem.
Most ennyi hónap elteltével már nem emlékeszem, hogy mely képeket fotóztam én, melyeket Csaba. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha csapatban játszom majd ezt a játékot. Pedig annyira jó, kár, hogy ezt nem játszhatom gyakrabban. De ne legyek telhetetlen, mert már nem vagyok egyedül, még ha az esküvőkön ez nem is mindig tűnik így 🙂
Anna, Joki, ha kikeveredek a szezonból még találkozunk 😉
2 hozzászólás
a helyszín merre volt az első videot illetően?
köszi előre is a választ:)
Ciszterci apátsági templom, Bélapátfalva
La Contessa, Szilvásvárad