Valahogy a családi anyagokkal ritkán jutok el blogig. Pedig rengeteg mosolygós, szeretnivaló epizód van itt velem.
Anitáék esküvőről maradtak meg. Nem keveset szerveződtünk, hogy összejöjjenek ezek a fotózások. A naptáram, a műterem, a szülés időpontja, mind szűkítették a kört. Anita kitartó és türelmes volt, a fotózások összeálltak, örök emlékeik lettek egy nagyon fontos időszakról.
Tomi az a fajta vőlegény volt, akinek a képek nem jeletettek semmit. Ami még annyira nem egyedi. Ám az út amit ő bejárt a ‘nem érdekelnek a képek’-től a ‘sokadszor állok kamera elé’-ig az nem rövid.
Ő az igazolás arra, hogy ne adjam fel, ne akarjak elmenekülni, bárhogy is mondja nekem a vőlegény, hogy csak a menyasszony miatt ül velem szemben az első találkozón.
🙂
Comment
Imádom az esküvőket, de követelem, hogy az összes ilyen anyag is felkerüljön! 😉 Nagyon szép.