Vegyünk egy telefonhívást áprilisra. Májusi esküvő. Egy vagány pasi hang, tudja mit akar. Májusra már száz éve nem volt szabad időpont. Ám Gábort ez sem kedvetlenítette el. Megoldást keresett, Anikóval láttak egy tavalyi sorozatom, ilyet kerestek, üljünk le. Ahhoz képest, hogy a naptár alapján esélytelen volt a közös halmazt megtalálni a végén rendesen átestünk a ló túloldalára.
Melinda fotózta az esküvőjüket (nagyon jó képeik lettek :). Majd utána 3 nappal modell páros lettek Schram András workshopján. És végül még az én kamerám elé is bekeveredtek. Ahogyan leültünk beszélgetni gyorsan rájöttünk, hogy van egy közös szerelmünk, a vitorlázás. Már annyiszor írtam róla, nem mesélem újra. Én csak élvezem, míg Gábor versenyszerűen űzi. Egy lemondás miatt rájuk vár egy üres hétvége a nyár közepén 🙂
4 nap tengeren, egy fotózás egy forró délutánon. Évek óta járjuk a dalmát partokat. Mindig egy városra mondtam, hogy ez lesz az, ahol én még fotózni fogok. Nem ez a kedvencem, ha nyaralós szemmel nézem. Ám Sibenik a kedvenc, ha fotós szemmel teszem. Ők pedig rám bízták magukat, mentünk ahova mondtam.
Sokat fotóztam már vitorláson is. Ám itt, ahogy a tengert szelte a hajó, ez más volt. Nagyobb a szél, nagyobb a tér, nagyobb a hajó. Megalomániás vagyok? Nem csak ezt az érzést imádom. Ha pedig ezt egy ilyen párossal, barátokkal, családdal is megoszthatom, hát az csoda élmény marad számomra is. Mókás volt olyanokat kiabálni, hogy merre menjünk, merről kérem a napot a menyasszonyra 🙂
Sokszor elgondolkodom, mi jöhet még, mit hoz még nekem ez a fotózás. Hiszen úgy teljesülnek a vágyaim, mintha valaki azt nézné, mit tudok még kitalálni, ha mindet kipipálja 🙂
Leave a reply