Anett és Csaba ajándékba kapott engem. Csaba nővérétől, aki kisfiának keresztelőjét fotóztam évekkel ezelőtt. Ismerősként mindig jó visszatérni. Ám elsőre nem úgy ment a dolog, ahogy vártam. Ott ült velem szemben egy lány, aki nem kérdezett semmit. Ha finoman akarom őt leírni, akkor azt mondom, nem volt valami lelkes tőlem.
Az a fura helyzet alakult ki, hogy azt mondtam, lehet, hogy sok vagyok ennek a lánynak. Nekem éreznem kell, hogy számára is fontosak az esküvői képei. És ott akkor ezt nem éreztem.
Elváltunk azzal, hogy még gondolkodjanak, mert nem biztos, hogy az, hogy Ritáékkal olyan jót fotóztunk azt jelenti, hogy biztosan én vagyok a számukra is megfelelő fotográfus.
Nem tudom, voltam-e már ilyen szituációban. Ott van egy lelkes vőlegény a nővérével Ritával és Anettel pedig nem kerültünk egy hullámhosszra.
Pár nappal később kaptam egy levelet Csabától. Amiben egy régi idézetet vett elő a blogomról. Amelyben azt írta, hogy úgy gondolják, én vagyok az. Innentől egyszerű volt a képlet. Van egy lelkes vőlegényem, egy zárkózott menyasszonyom. Fordított helyzet, de én szeretem az újat.
Egyeztettünk hónapokon át, szervezték a kreatívot, leveleztem Csabával. Eljött a napjuk, korán reggel a West Endben kezdtünk.
Sokszor meséltem már arról, a készülődés közben milyen átalakuláson is mennek át a menyasszonyok. Anettnél ez hónapokon át zajlott. Szombaton délelőtt megérkezett egy menyasszony, aki már nyomokban sem hasonlított arra a zárkózott lányra az első találkozón. Gyakorlatilag az első pillanattól csak mosolygott, jött-ment egy zsúfolt bevásárlóközpontban és benne volt mindenben. Nem mintha Csaba nem ugyanígy lett volna, de tőle nem is vártam mást.
🙂
Hogy miért a West End? Ők ott egy közös vásárláson ismerkedtek meg nem is olyan régen. Vásárolgattak és elindult valami, amiből nagy szerelem, gyors leánykérés és egy nagy vidéki hangulatú esküvő lett.
Ami csak azért volt furcsa, mert végig Budapesten voltunk. Hagyományos vőféllyel, dupla szertartással, hintóval és sok mulatóssal.
Még egy intenzív emlékem van erről a lagziról. Az aznapi slideshow-ra sokféleképpen reagál a násznép.
Itt gyakorlatilag ha csak hallottam volna őket már az nagy élmény lett volna. Sóhaj, taps, nevetés, minden volt. Hiszek a megérzésekben. Ám itt Csaba és Rita megérzése volt az igazi és én hálás vagyok, hogy áthúztak bennünket minden kérdőjelen…
Leave a reply