Andi&Norbi – vasárnapi meglepi

Ez egy olyan történet, amiben több van, mint amit leírhatok. Talán annyit megoszthatok, ez egy hosszú eljegyzés utáni, vasárnap kora délutáni esküvő volt. Mivel Andi nem sokkal az esküvő előtt keresett meg, a szezon közepén, ezért időhiánnyal küszködve nem erőltettem a találkozót. Már írtam arról hogy előítéleteim vannak. Bár az előítélet nem igazán jó szó erre. Inkább csak azt mondom, hogy az adatok alapján egy kicsi, csendes, meghitt esküvőt vártam, szűk körben, magunk között. Vasárnap, már önmagában adja, hogy nem hajnalig tartó buliról van szó. Ebéd, lagzi helyett. A háromból egy be is jött, a meghittség 🙂

Abban a pillanatban, hogy a vőlegény ajtót nyitott nekem, tudtam, hogy ez megint ‘benéztem’ (kedves kollégám szavajárásával leírva). Norbi mosolya, fellépése pillanatok alatt megmutatta, hogy nem az a visszahúzódó, nagyon csendes fiú, akinek zárt, pici esküvője lesz. A koszorúslányokat meglátva pedig kezdett a teljes kép összeállni. A menyasszony szépsége, ruhája, lendülete meg már meg sem lepett… Hatalmas, díszes, csoda anyagú ruha, a kedvenc fátyolfajtámmal. Vasárnap kora délután a templom nyakig. A kreatív pedig Vácott végigsétálva gratulációk fogadásának intermezzóival zajlott. Norbi Vác igen népszerű focistája (szombati esküvő kizárva), a házasságkötése pedig igazi örömünnepnek számított…

Egy dolog miatt sajnáltam csak, hogy nem találkoztam velük az esküvő előtt. Olyan páros, melyekkel együtt lenni, csak beszélgetni önmagában is élmény, energiaforrás. Nagy szerelem, amelynek hacsak kis szeletében, de ott lehettem!